Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

AZ 1919-ES MAGYAR PROLETÁRFORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 33 akkor szórói-szóra ugyanazt az imperialista álláspontot fejtette ki már a háború előtt, amely politikájuknak alapja lett a háború alatt. Nem a jobboldali szociáldemokrata vezetőkön múlott, hogy Magyarországon nem alakult ki olyan szoros és főkép olyan nyílt együttműködés az imperialista kormányzat, a hadvezetőség és a munkásszervezetek vezetői között, mint pl. Németországban. Maguk a jobboldali szociáldemokraták erre mindenképpen törekedtek. Azonban szorosabb és főkép nyilvánosabb együttműködés a kormány és a munkássaervezetek vezetői között nemcsak, hogy ellenkezett volna a magyar uralkodó osztályok hagyományos kormányzási módszereivel, de más szempontból is kétes értékű lett volna számukra, mert kikerülhetetlenül azt eredményezte volna, hogy a munkástömegek aránylag hamar elfordultak volna „hivatalos" vezetőiktől. Bizonyos „ellenzéki" álláspont és akármilyen lojális kritika, de kritika tették a magyar szociáldemokrata pártot alkalmassá arra, hogy a kormánnyal, a háborús viszonyokkal, stb. szemben a magyar dolgozó tömegek egyre izzóbbá váló haragját, egyre veszedelmesebbé váló elégedetlenségét és felháborodását levezesse, mielőtt az még robbanásig feszül. Ez azonban nem jelenti lazít, hogy nem volt együttműködés a szociáldemokrata veaetők és a kormány között. így nevezetesen Tisza Istvánnal, részibeni közvetlenül, részben Vadász Miklós államtitkáron keresztül rendszeres kapcsolatuk volt. Megállapodásaikat a magyar reakció eme megtestesítőjével a párt- és szakszervezeti vezetők minden jel szerint igen pontosan betartották. Így pl. 1917-ben, amikor az orosz forradalom hatása alatt még Garami is úgy látja, hogy nem lehet kitérni az elől, hogy a magyar munkásság megint megünnepelje május 1-ét, ezt a szándékukat jóelőre bejelentik Tisza Istvánnak és annak engedélyével rendezik meg a munkaszünetet.3

8 Valóban még kevesebbért hívebben nem szolgálták munkásárulók az elnyomó osztályokat, mint ezt a jobboldali magyar szociáldemokrata vezérek tették. Nemzetközi összeköttetéseiknek felhasználásában az osztrák-magyar monarchia háborús céljainak érdekében, annak érdekében, hogy a monarchia területén élő nemzeteik jogos törekvései az önálló létre ne érvényesüljelek, a magyar szociáldemokrata vezetők fáradhatatlanok voltak. Ök voltak aránylag a legtöbbet utazó szocialista vezérek ebben az időben Európában. Hogy utazásaikat, a háborús viszonyok ellenére, a különben oly rigorózusan reakciós magyar kormány nemcsak, hegy nem gátolja, de elősegíti, hogy külföldi szocialista vezetőkkel folytatott beszélgetéseikről, — pl. Hágában a monarchia követét informálják (mint azt ennek Buriánhoz küldött bizalmas jelntésében olvassuk), azon nem kell csodálkoznunk. A kormány elősegítette a szociáldemokrata vezetők külföldi utazásait, Vagy legalább is nem akadályozta meg, a hadvezetőség pedig szívesen látta és elősegítette a Népszavának sokezres példányban a frontra küldését — mint arról Révész Mihály „A Népszava történetéről" írt munkájában beszámol. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szociáldemokrata párt és szakszervezetek hivatalos vezetőinek szociálsovinizmusa, nem fakadt az Internacionálé kérdéseiben való egyszerű tájékozatlanságból. Hogy a magyarországi szocialista munkásmozgalom el volt szakadva bizonyos mértékben a nemzetközi munkásmozgalomtól, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom nagy ideológiai és politikai harcainak csak gyenge rezdülései jutottak el hozzá, hogy a magyar szociáldemokrata pártban nem voltak elvi viták, amit Varga. Jenő több ízben nyivánosan is bírálat tárgyává tett, mindez nem annyira oka, mint okozata volt az opportunizmus eluralkodásának a magyar munkásmozgalomban és a vezetők részéről tudatos, arra irányuló taktika volt, hogy a nemzetközi szocialista mozgalomban fellépő, ebben az időben forradalmi eszme-árainlatok* nak a magyar munkástömegektől való távoltartásával védjék meg pozícióikat 30

Buchinger Manó: Tanúvallomás, Bpest, 193C. 61—63, 74. o.; ugyanő: Küzdelem a szocializmusért. I. k., 250—1. o. S