Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

A HUSZITIZMUS ELŐZMÉNYEIHEZ (Áttekintés a cseh történeti irodalom állásfoglalásáról a huszitizmussal kapcsolatban.) A marxista cseh történetírás nem ok nélkül lordul fokozott érdeklődéssel a huszita korszak eseményei felé. A cseh nemzet történelmének nagy próbaköve a huszita forradalom. Jelentőségéről csak akkor kaphatunk helyes képet, ha súlyát a magyar szabadságharc súlyához hasonlítjuk. A cseh nemzeti mult haladó hagyományainak felkutatása éppen a huszitizmus jegyében kiterebélyesedett hatalmas népi megmozdulásban talál hálás talajra. Klement Gottwald többízben is rámutatott arra, hogy a szocializmust építő cseh nemzet elevenen érzi múltjának serkentő hagyományait s építő munkájában Unulni akar a múltból. ..Azonban olyan korok felé kell fordulnunk — mondja Gottwald elnök —, melyekben nemzetünk előbbre ment, tehát a cseh nemzet haladó, felszabadító hagyományaihoz kell kapcsolódnunk. A nemzeli virágzás időszakának nem a Fehérhegy utáni időt fogjuk tekinteni, mint ahogy ezt nem átallották tenni a Pekaf-féle reakciós cseh történészek s írók, hanem a huszita kort és a felújulás időszakát tartjuk nemzeti történelmünk legderűsebb lapjainak, ezek lesznek példáink. A Fehérhegy utáni hagyományok követői s neveltjeik később a müncheni diktátum mellett foglaltak állást, kollaboránsok és árulók lettek. A német megszállókkal szembehelyezkedő szabadságharcosaink azonban Tábor nyomdokain jártak. A taboriták és nemzeti felújulásunk hagyományai alapján építjük új államunkat mi is," Gottwald elnöknek ezek az elvi fontosságú szavai rávilágítanak arra az irányra, melyet az új cseh történettudomány követ. A huszita kor forradalmi hagyományaihoz való ilyen vagy olyan állásfoglalás döntő kritériuma lett annak, hogyan viszonylik valamely cseh történész a nemzet haladó értékeihez, hogyan illeszkedik be a halarió cseh történetírás vonalába, mennyi benne a jelen s a jövő követelményei iránti megértés. A cseh történetírásnak, a huszitizmus mozgalmához való állásfoglalását tekintve, van egy haladó és van egy reakciós vonala. Az előbbit a klasszikus cseh történetírás patinás képviselője, Palack^, az utóbbit Pekaï neve jelzi. A két irányt nem holmi módszertani eltérés választja el egymástól, hanem a cseh történelem két egymástól merőben különböző felfogása, két ellentétes ideológia, mely végigvonul a cseh történetírás legutóbbi évtizedein, heves vitákat lobbantva fel, olyan mélyreható nézeteltéréseket eredményezve a nemzeti mult legdöntőbb kérdéseinek megítélésében, melyek valósággal kél táborra osztották a cseh szellemi életet. Palacky történetírói munkásságának mozgató rugója az a törekvés, hogy erősítést nyújtson a maga kora cseh polgárságának a politikai és államjogi küzdelmekben. Történeti felfogásával azt akarta megmutatni a világnak, hogy a cseh nemzet s általában a szlávok nem tartoznak a történelemnélküli nemzetek közé, mint amilyeneknek a soviniszta nemet történetírók iparkodtak feltüntetni őket, hanem e népek kezdettől fogva magas kultúra hordozói voltak. A nemzeli mult dicsőségének feltárásában Palack^ számára első helyen állott a huszita kor haladó értékének felmutatása; e korszakot az erőszakos ellenreformáció meglehetősen elrajzolta s kiforgatta eredeti értelméből-Palacky szemében a huszitizmus a cseh nemzet legnagyszerűbb történelmi időszaka, amikor a csehek a jogért és szabadságért vívott harcukban az európai nemzetek élére álltak, hozzájárulva a középkor bilincseinek lerázásához és az újkor elindításához. S bár Palack^ egész történetírói munkásságát és politikai szereplését tekintve, a polgárság képviselője, a huszitizmus korának részletekbemenő feldolgozásával és hazafias állásfoglalásával a népi forradalmi hagyományt adja tovább és így a nemzetiségi és osztályelnyomás ellen küzdő népi cseh mozgalmak erősítője és táplálója tudott lenni-Palacky történelmi felfogásában ugyanis a huszitizmussal kapcsolatban kellő hangsúlyt kap a cseh nép döntő szerepe s ha eltekintünk e helyen Palackinak attól a romantikus gyökerű szemléletétől, amely .1 taboriták demokratizmusában az ószláv erények tovább-