Századok – 1949

Nyifontov; A. Sz.: Oroszország 1848-ban. (Ism.: Kovács Endre) 339

344 szkml.e azokrói az érzéseiről számolnak bei amelyek a debreceni csata előtt töltötték el. Alabin a magyar és orosz katonák barátkozását örökítette meg. Azok az adatok, amelyeket Nyifontov a Russzkij Archiv, a Russzkij Invalid, a Russzkaja Sztarina régi számaiból idéz, nemcsak azt teszik világossá, hogy a cári katona és a magyar honvéd közölt nem volt gyűlölet, és a két hadsereg tagjai egymással barátkoztak, hanem arról is képet adnak, hogy a cári hadsereg résztvevői mennyire nem értettek egyet az intervenció sikerének hivatalos magyarázóival. Mint Nyifontov írja, e cári tisztek szavaiban „élesen kifejezésre jut elismerésük a magyar forradalmi seregek harci hősiessége iránt, az együttérzés a magyar szabadságharccal, sőt a magyarok balsikere feletti sajnálkozás. Ezzel egyidejűleg az orosz tisztek majdnem minden emlékiratán vörös fonálként húzódik végig az osztrák katonasággal és az osztrák parancsnoksággal szemben érzett ellenszenv", (297. 1.) Lichutyin megfigyelése szerint a cári hadsereg parancsnoki karában is széles körben elítélték az intervenciót s Oroszországban el volt terjedve az a vélemény, hogy „1849-ben tévedést követtünk el az ausztriai ügybe való beavatkozásunkkal". tLichutvin: i. m. 247. 1., idézi Nyifontov 299. 1.) Hasonlóan ítélték meg a cári intervenciót a haladó orosz értelmiség körében. A könyv Csernisevszkij naplórészletein kívül idézi a petrasevcek magyarbarát magatartását. Sajnos, kevesebb adattal bizonyítja a szerző azt, hogy milyen szemmel nézte maga a nép a cár magyarországi hadjáratát. Bizonyos, hogy különösen a nyugati kormányzóságokban volt e miatt elégedetlenség, mivel a nyugat felé átvonuló katonaság élelmezési és elhelyezési terhei a lakosságra hárullak; ugyanitt a lengyel nemzetiségű lakosság magyarbarát megnyilatkozásai is fokozták az elégedetlenséget. A nép elégedetlenkedése a nyugati kormányzóságokban felkelések előkészítésében nyilvánult meg; ilyen volt 1849 nyarán a vilnai szervezkedés, melyben sok fiatal vett részt s amelynek célja az volt, hogy a litván kormányzóságot kiszakítsa az orosz birodalomból. Egy másik összeesküvés, mely ugyancsak összefüggött bizonyos mértékig a magyar szabadságharccal, Bjelorussziában kezdődött. A szervezkedést leleplezték, hét részvevőjét, élükön Alekszej Guszev orosz tiszttel, kivégezték. (1849. augusztus 16-án.) A Guszev-ügyet, mely számunkra olyannyira fontos, Nyifontov L. Leonov Pravda-béli cikke alapján említi meg (L. Leonov: Vengerszkaja veszna, Pravda. 1948, március 31., 91. sz.), Leonov viszont, mint a jegyzetből megtudjuk, a dologról magyar forrásból értesült. Így a kérdésről újat nem tudunk meg. A magyarországi cári intervenció eredményét az oroszországi lakosság széles rétegei kétkedéssel fogadták és nem riadtak vissza attól sem, hogy elégedetlenségüknek nyíltan kifejezést adjanak. így nyílt elégedetlenség nyilatkozik meg a magyar hadjárat miatt sok földbirtokos nemes részéről, sőt a felső bürokrácia köréből is. „A cári Oroszország uralkodó osztályainak képviselői megértették — írja szerzőnk —, hogy I. Miklós kormánya a háborús idők adott feltételei között nem képes elhárítani az ország elől a forradalmi hullámot." (300. 1.) Nyifonlov az intervenció elítélését orosz részről „viszonylag elterjedt és tipikus jelenség"-nek tartja, a ,,lakosság jelentős tömegei" éreztek így s véleményükben benne volt egyben a feudális-önkényuralmi cári rendszer lesújtó kritikája is Nyifontov azt sem tartja egészen véletlennek, hogy az 1849-ben napirenden levő oroszországi parasztlázadások éppen azokban a hónapokban fordultak elő legsűrűbben, amikor I. Miklós cár a forradalmi Magyarország elleni intervenciót foganatosította. Nyifonlov könyve a felvetett problémáknak ha nem is teljes, de a rendelkezésre álló források bőséges felhasználásával és komoly tudományos felkészültséggel történt feldolgozása. Az 1848—49-es forradalmi eseményekkel kapcsolatban felmerülő kérdések világos tagolásával, a gazdasági, szociális és politikai problémák belső összefüggéseinek megmutatásával alapvető kiindulópontja lesz minden olyan vizsgálódásnak, amely a problémakör még kevéssé, kidolgozott részletének tisztázását vallja feladatául. Nekünk, magyaroknak, különösképpen érdekes és élvezetes olvasmány Nyifontov könyve, mivel megmutatja a cári intervenció mögött megnyilatkozó igazi Oroszországot s azt a hatalmas szakadékot, amely az európai reakció főtámaszát, a cárt a maga népétől elválasztotta. Nyifontov könyve világosan bizonyítja, hogy a magyar szabadságharc eltiprásában a cár mögött nem álltak ott a lömegek a maguk meggyőződésével, mint ahogy nem állt ott а haladó értelmiség sem. melynek képviselői inkább reménykedve néztek a magyar szabadságharcosokra, — mint Csernisevszkij naplója is bizonyítja. Nyifontov könyvének magyar szempontból kétségtelenül az a legérdekesebb fejezete, amelyben a száz évvel ezelőtti orosz és magyar nép barátkozásáról. az orosz liszteknek magyarbarát megnyilatkozásairól és a magyar forradalom oroszországi hatásáról olvashatunk. Ezeken a helyeken úgy érezzük, hogy a száz évvel ezelőtti történeti tények mintegy közelebb lépnek hozzánk és a ma embere számára világossá teszik, hogy a nép ellenségei sohasem