Századok – 1949

Tretyjakov; P. N.: A keleti szláv törzsek (Ism.: Niederhausel Emil) 334

333 BZKMLB Niederle szerint csak a keleti szlávság déli csoportja származik az, antok tói, Tretyjako* szerint a keleti szlávság déli csoportjáról van szó, régebben ezeknek az egyesülését antoknak nevezték, a 10. századtól Ruszjnak. De ez konkrét területet jelent, elsősorban a kievi földeket. Az általános vélemény az, hogy ant és ruszj csak két különböző kora. beli elnevezése ugyanannak a déloroszországi törzsszövetségnek. Tretyjakov szerint azonban az összefüggés nem ilyen egyszerű. Az antok és oroszok nem egészen azonosak, területük különböző, csak a Dnyepr-folyam vidéke volt a ké* törzsszövetség közös birtoka. Az antok mintegy az első hulláma a keleti szlávságnak, amely elsősorban a keleti szlávság déli tömegeit foglalja magába, míg a következő hullám, az orosz állam, már az egész keleti sziávságot átfogta. A következőkben tisztázza az ösorosz krónikában felmerülő törzsi nevek értelmét. Tisztázza azt, hogy ezek a törzsek nagyobb területi egységeket jelentenek és nagyjából három csoportra oszlanak, aminek a nyomai megvannak a három nagy nyelvjárási csoportban. A 7—9. században ezek a törzsek természetesen még nem egységesek, helyi és stadiális különbségek még fennállanak közöttük. Annyi azonban bizonyos, hogy már nem csupán egyoldalúan földmüvelök, vagy vadászok, hanem termeJőmódjuk sokkal bonyolultabb és fejlettebb. A déli vidékeken, a Dnyepr középső folyása mentén a nemzetségi szervezet már rég átadta helyét a területi közösségeknek, obsesináknak. Az északi részeken az 1. évezred közepe táján a fejlődés még lassúbb, itt még megvan a nemzetségi szervezet. A 7—9. század folyamán azonban ezen a területen is végbement a nemzetségi szervezet bomlása és mindenütt a területi közösség vált uralkodó formává. Az antokkal közvetlen etnikai kapcsolatban álló középdnyepri törzsek ismerték már az ekés földművelést. A többi törzs azonban a 7—9. századig még az irtásos földművelést gyakorolta, ami természetesen nagy területek birtoklását tette szükségessé. Az évezred vége felé azután ezeken а területeken is az ekés földművelés válik uralkodóvá. A társa, daimi szervezet alapvető tényezői itt is, mint az antoknál. a nagycsalád, a belőle felépülő területi közösség és a törzs, amely már politikai szervezet. Az osztálytagozódás kifejlődését itt is igen szépen követhetjük a települési formák, а temetkezési szokások stb. fejlődésén. A 7—9. század folyamán megindul már а városalakulás. Ez a kézműipar és a csereforgalom fejlődésével függ össze. A fémek feldolgozása, különösen a vasipar jelentős. Ezek a városok persze a mindinkább élénkülő kereskedelmi forgalomnak a középpontjai is voltak, sőt ezen túl, politikaii és vallási központok, tehát az egész törrs életének központjai. A városok nemcsak a törzsek közti kereskedelmi forgalmat szolgálták, hanem olyan helyeken is épültek, amelyekben az idegenekkel való kereskedés is mind nagyobb mértékben alakult ki. (Meg kell jegyezni, hogy a városok kialakulása csak a 9—M. századra fejeződött be.) Mindez természetesen rendkívüli mértékben elősegítette a társadalmi osztálytagolódás kifejlődését. A városokban a nemzetségi szervezet hamarosan teljesen szétesett. A rabszolgaság intézményét ismerték, de valószínűleg kevéssé vették igénybe. Helyette sokkal használatosabb volt az adóztatás, ahogy azt az ösorosz krónika egyes adatai is bizonyítják. Mindezt Tretyjakov elsősorban az archeológiai adatokból elemzi ki. Az egyes törzsek politikai kapcsolatára vonatkozólag biztosat nem tudunk. De igen valószínű, hogy az állandó harc az egyes törzsek közt, amelyről az ösorosz krónika a 9. századra vonatkozólag beszámol, már az előző századokra is vonatkoztatható. Ez persze azt bizonyítja, bogy az orosz törzsek közül már nem egy állammá fejlődik. Ez a helyzet akkor, amikor a kievi állam egyesíti a többi törzset és így létrehozza az orosz, államot. Egy rövid fejezetet szentel még Tretyjakov a d.on- és donyecmenti szláv településeknek. A szlávok itt, szerinte, nem őslakosok, hanem a 9—10. század folyamán telepedtek meg itt. Főkép északról kerültek ide. A hun fennhatóság idejét követő északi irányú vándorlás és a balkáni há(borúk után ez а harmadik nagy szláv vándorlás, amely tiozzájárul a szlávok konszolidációjához. Tretyjakov könyvének kivált az első részét részletesen ismertettük. Annak el lenére, hogy népszerűsítő munkának szánta, nem könnyű olvasmány. Kétségtelen, hogy egyet részleteiben lehet ellenvetéseket tenni, könyve megbírálisakor ő maga mutatott rá, hogy nem használta fel elegendő mértékben az archeológia adatait (Voproszü Isztorii, 1948. 9. sz., 141. ÍJ. Azonban így is hatalmas munka, több évtized tudományos felfede zéseinek az összefoglalása. Számunkra különösen jelentős, egyrészt azért, mert helye« megvilágításba helyezi a szláv őstörténetet, másrészt, ezen túlmenően, azért, mert ragyogóan bizonyítja ezen a konkrét területen is a marxista-leninista elveken alapuló történeti kutatás főlényét. NíEDEP.HAUSEK EiJJb