Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
AZ 1919-ES MAGYAB PBO:LETÁB:FOBBAI>A:LOM ELŐTÖBTÉNETÉHBZ 3í De a szavaknál, amelyekkel a magyar s zociál soviniszta munkásvezérek támogatták az imperialista magyar uralkodó osztályok háborús politikáját, sokkal jelentősebbek voltak a tettek. Annál is inkább, mert a fenti nyiltan ezociálsoviniszta hangot a Népszavának csakhamar be kellett szüntetnie, ha nem akarta a szociáldemokrata vezérkar a háborúval egyre határozottabban szembeforduló magyar munkástömegek bizalmát teljesen elveszíteni. A magyar szociáldemokrata párt és a szakszervezetek az osztálybéke (Burgfrieden) álláspontjára helyezkedtek. A szakszervezetek beszüntették a bérharcokat. „A háború megszüntette az osztályharcot — írta a Magyarországi Szakszervezeti Tanács hivatalos közlönye —. Egy sorban küzdenek gazdagok és szegények, munkáltatók és munkások. Az ittho л maradottak most szó nélkül eltűrnek mindent. A háborúra való tekintettel még a bérlevonásokat is eltűrik a szervezett munkások a legjobban teljesítik kötelességüket a háborúban.-'6 . . . senki sem gondol sztrájkra . . szervezeteink gazdasági harcaikat beszüntették, noha gyakran provokálták őket a munkabérek leszállításával és rossz bánásmóddal.'3 A szociáldemokrata pártvezetőség és a szakszervezeti Tanács háborús viszonyokra való hivatkozással, mind 1915-ben, mind 1916-ban önként lemondtak május l-nek munkaezünettel való megünnepléséről. Ezzel a magyar munkásmozgalomnak olyan tradícióját tagadták meg, amelyet a magyar munkásosztály negyedszázados küzdelmek árán biztosított magának, s amelyre joggal volt büszke. A burzsoáziával való együttműködés irányzata általában egyre nagyobb erővel érvényesült mind a párt-, mind a szakszervezetek politikájában. „A régebbi magyarországi szociáldemokrata pártnak talán az volt egyik gyöngéje..., hogy a szociális eszmék megvalósítását közel látta." — fecsegte ki a nagy felfedezést Jászai Samu.2 9 A ,,politikusabb" vezetők nem beszéltek ilyen nyiltan, de ugyanígy gondolkodtak és cselekedtek. A kormány által megteremtett „panaszbizottságokat", amelyek lényegében az angol trade-unionista mozgalomban már hirhedté vált békéltető bizottságokkal voltak azonosak és céljuk a munkásság minden bérmozgalmának lehetetlenné tétele volt, úgy ünnepelték, mint a szervezett munkásság által elért jelentős eredményt.3 0 A szociáldemokrata sajtó állandóan példaképül állította a magyar kormányhatalom elé a császári Németországot, ahol egészen nyilt együttműködés jött létre a háborús kormány és a szakszervezetek között a német imperializmus hadi céljainak minél teljesebb támogatása érdekében. A magyar félfeudális-nagykapitalista kormányrendszer azonban kevésbbé volt rugalmas és fölöslegesnek is látta, hogy jelentősebb engedményeket tegyen a munkásszervezeteknek. A háború elején ijesztő arányokat öltött munkanélküliséget illetően a magyar kormány pl. megelégedett azzal, hogy egy tessék-lássék bizottságot alkotott „a munkanélküliség csökkentése céljából" amelynek tagjai gróf Dessewffy Aurélon, gróf Széchenyi Bélán, Hajdú Pál pannohalmi főapáton kívül a Chorinok, L'llmann, Lánczy Leó, Krausz Simon és hasonlók voltak. Amikor javaslat történt, hogy ebbe a bizottságba a munkásság szervezeteit is hívják meg, a bizottság „nagyméltóságú" tagjai 26 Szakszervezeti Értesítő, 1914. nov. 27 Szakszervezeti Értesítő, 1914. okt. 23 Szakszervezeti Értesítő, 1915. jan. 20 Jászai Samu: Az első két munkásünnep. Szocializmus, 1914—15. 10—12. szám, 30 Jászai Samu: Hadi felszerelő üzemek munkásainak szolgálati, munka- és bérviszonya és a Munkásügyi Panaszbizottság .., Bp., 1916.
