Századok – 1949

Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások (Ism.: S. Sándor Pál) 326

328 SZEMIiB 3. Kossuth Tudósításai felfedik a feudális és klerikális reakció nemzetellenes aknamunkáját is. Ebből a szempontból igen jellemző pl. a gömöri La Motte gróf érvelése a jobbágy birtokképességének kérdéséről az egyik kerületi ülésen, A követ — aki egyike volt a reakció uszályhordozóinak — így foglal állást e polgári reform ellen: .„Constitutionk Aristocratica. ha a birtok birhatást kiterjesszük a nemtelenekre is és nékiek teljes sajátságot adunk, mi lesz belőle? még repraesentátiol is fognak kívánni. (Kacaj—lárma: bizonyára—adunk.) Akár ki hogy van lelkesítve, nállamnál tisztább lelkű magyar nincs, de én azt mondom, hol a pórsereg (zúgás) béfoly a repraesentatióba, ott nincs egyéb, mint revolutio, vérpatak, örökös bizonytalanság." (I. k. 338. 1.) A polgári „szabadság" gondolatában a legtöbb reakciós követ az egyetemes szabadság ,,rémét" látta és beszédeit leginkább az ilyen elvakult és félelemmel vegyes elzákózás jellemezte a polgári reformokkal szemben. Ugyancsak La Motte mondta: ,,mit ér nekem a szabadság, ha minden ember szabad". (III. к. 719. 1.) Az 1833 november 2-án tartott főrendi ülésen pedig — ahol az örökváltság kérdését tárgyalták meg — a nyitrai püspök „fekete színekkel festi az ezen engedélyből várható ... következéseket. Az Urnák unokái megsiratván, nem tudván jobbágyok nélkül földjeiket mívelni, zsidók és uzsorások sietnek a telekre oly föl(des) ur alá, kinek csak neve marad hatalmának". (II. k. 355, 1.) Ez az érvelés rámutat a nemesi reakció társadalmi gyökereire. Az örökváltság ugyanis nemcsak a birtok kapitalizálásának lehetőségét, hanem az ingyen robot megszűntét, a föld részbeni elvesztését, a fizetett bérmunka alkalmazásának kényszerét is jelenthette a tőkehiánnyal küzdő nemes számára. A helyzetnek ez a kettőssége általá ban jellemző volt a nemesség magatartására. Ez érdekesen nyilatkozik meg a kerületi és az országos ülések viszonylatában is. A kerületi üléseken a reformpártnak általában több szavazata volt, mint az országos üléseken. (Erre a tényre magam is rámutattam: Valóság, 1948. április, térkép.) Egyes követek, akik a kerületi üléseken a reform hívei voltak — mire országos ülésre került а sor — sokszor átálltak a jobboldalra és szavazataikkal a kormánypárt elveit támogatták. Természetesen az udvar megtalálta a módját annak — amint ezt a mindig éles nyelvű Balogh János barsi követ kifejezte —, hogy „egy kis királyi hivatalocskával, egy kis tarka pántlikán függő keresztecskével, egy hosszú szépen hangzó superlalivus titulusocskával, egy kis donációtskával" megfizesse az ingadozó, a refor mot elárulni hajlandók nem is kis számú seregét. (III. к. 704. 1.) Ilyen eszközökkel dolgozva az udvart kiszolgáló kormánypárt elérte azt, hogy több követ utasítása megváltozott és az új utasítások а reakció malmára hajtották а vizet. Erről tudósít Kossuth, amikor az örökváltsággal kapcsolatban így ír: „tagadnom nem lehet, hogy az.,.olly roppant erővel vitatott ezen fontos ügyet veszély fenyegeti, miután Baranya Csongrád és Heves már a mostani kerületi végzés előtt Krassó pedig néhány nappal későbben a kir. resolutio elfogadására küldött utasítást követeinek s mind a mellett hogy... Nagy Pál olly roppant erővel jelentette volt ki magát november 10 én az örökös kiváltás védelmére, most követtársa (Nitzky) azt nem pártolá". (Országgyűlési Tudósítások — még ki nem adott — kéziratos példánya. V. K. 69. 1.) Ismeretes, hogy az örökváltsági reform meg is bukott ezen az országgyűlésen. Ilyen eszközökkel dolgozott a reakció a polgári reformok megbuktatására. Ezekről az eszközökről rántják le a leplet Kossuth Tudósításai is. 4. Igaz, hogy az országgyűlési naplók szintén számot adnak a vitatott kérdésekről, de az 1832/36. évi országgyűlés főrendi üléseiről nincsen jegyzőkönyv, a vitákat és így a főrendek politikai állásfoglalását kizárólag Kossuth Tudósításaiból ismerhetjük meg. Továbbá: az országgyűlési naplók csak a rendi tábla országos üléseinek jegyzéseit tartalmazzák és egyáltalán nem örökítik meg a kerületi ülések vitaanyagát. Már pedig a nagy politikai, elvi harcok a kerületi üléseken folytak, az egyes kérdések sorsa pedig többnyire ezeken az üléseken dőlt el s innen azok leginkább csak megerősítés végett kerültek az országos ülésbe. Ugyanakkor az Országgyűlési Tudósítások megvilágítják Kossuth egyéni politikai fejlődését is és így nemcsak az országgyűlés történetének, hanem Kossuth ott betöltött szerepének egyik alapvető dokumentuma is. 5. Kossuth munkájának értéke azonban nemcsak ebben áll. Forrásértéke túlterjed az országgyűlés ismertetésének keretein. A reformkorszak gazdasági és társadalmi viszonyairól is képet ad. Az egyes reformpontok és javaslatok tárgyalása folyamán számtalanszor és különböző formában adtak helyzetképet az egyes követek a jobbágyság és a nemesség gazdasági viszonyairól, A Kossuth által idézett egyik követ kijelentése a nemesség általános eladósodott állapotára mutat rá, amikor az ősiség eltörlését a következő szavakkal ellenzi: „a megterhelt birtokot meg fogják venni ollyak, kik