Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

28 ANDICS ERZSÉBET A magyar szocialista vezetők nein a proletárinternaeionalizmust eláruló Seheidemannok és Ébertek, hanem az imperialista háború ellen, fellépő baloldali elemek ellen foglaltak állást, sőt még a centristáik politikáját is helytelenítették- „A munkásmozgalom egységéről" Kunfi Zsigmond 1917 decemberében, tehát már a háború utolsó szakaszában, az Októberi Forradalom után, a következőket írta: „... A munkásmozgalom eseményeinek tanulmányozása és figyelése arról győzi mieg az embert, hogy az egységes fellépés sokszor fontosabb, mégha nem is egészen helyes, mint a széttagolt mozgalom, mégha elvi alapjai, az egyiknek helyesebbek is, mint a másiknak."1

3 Garami is „veszedelmet" látott abban, hogy a német szociáldemokrata párton belül véleményeltérésekre és belső harcokra került a sor és „sajnálatos" ténynek, hogy ezzel kapcsolatban a szociálsoviniszta pártvezetőkkel elégedetlen elemek részéről „fegyelemsértés" történt, „A háború — írta — maga a megtestesült történés, felhatározások, vagy elvi álláspontok semmit sem érnek benne."1

4

Az Internacionálé kérdésében is ugyanazt az álláspontot foglalták el a magyar munkásvezérek, mint mindenütt a szociálsoviniszták: a II- Internacionálé nem mondott csődöt, a háború után újra feléled, az egymásnak adandó kölcsönös amnesztia alapján. Nincs szükség új Internacionáléra. „Ki hiheti, hogy például egyrészt a fiancia-belga, másrészt a német szocialisták közé áthidalhatatlan űrt szakítana az, hogy lényegéhen mind a ketten ugyanazt cselekedték1

?... Meg fogjuk érteni egymást, mert hol van az, ki mondani meri, hogy e rémes idők forgatagában mindig és mindenkor tévedhetetlen volt!"1

5 A mellett nem arról volt szó csupán, hogy a magyar munkásvezérek a nagyobb és tekintélyesebb pártoknak, nevezetesen a német szociáldemokrata pártnak egyszerűen az uszályába kerültek és annak szólamait elismételték. Nemi, a magyar szociáldemokrata párt vezetőinek „honvédő" álláspontja az imperialista világháború idején abból következett, hogy magukévá tették a magyar uralkodó osztályok imperialista politikáját, annak alapjára helyezkedtek. Hogy a magyar uralkodó osztályok milyen célokat akarnak, elérni azzal, hogy résztvesznek a világháborúban a német imperializmus oldalán, azt Garami a következőkben fogalmazta meg: „Az antant győzelme a meggyengített monarchia szétdarabolását és egyik darabkájának .független Magyarországgá' avatását hozhatja a legjobb esetben. A magyar uralkodó osztályoknak nem ez kell. Nekik erős monarchia kell, amelyben Bécs helyett Budapesten legyen a túlsúly és amelyben a mai Magyarország területén az övék legyen az abszolút hegemónia minden más nemzetiség felett... Az amputált Magyarország függetlenségénél többet ér a magyiair uralkodó osztályoknak az, amivel őket a központi hatalmak győzelme látszik kecsegtetni: a magyarság hegemóniájának megerősítése úgy Magyarországon, mint az egész monarchiában"1

® Garami egész nyíltan leszögezi, hogy, szerinte, a magyar munkásságnak ugyanez az érdeke. 15

„Tények és gondolatok." Szocializmus, 1917. 14

Garami Ernő: Az Internacionálé és a háború. Szocializmus, 1914—15.. 10—12. szám. 15

U. o. w- Garami Ernő: Magyarország és a háború. Szocializmus, 1916.