Századok – 1949
Lukács Lajos: Adalékok a nyugati imperialista hatalmak és a magyar ellenforradalmárok együttműködéséhez 1919-ben 250
A NYUGATI IMPERIALISTÁK ÉS A MAGYAR ELLENFORRADALMÁROK 1919-BEN 25;} Kai. titk. szolg. 15. 227. Vettem: 1919. VI. 17. Jelentés érkezett: 1919. VI. 21, (Honvéd Múzeum és Levéltár. Vörös Hadsereg iratai.) (Hadseregparacsnokság II. csoport 621/1919. 162J A Vörös Hadsereg- a Clémeneeau-távirat alapján június végén megkezdte a visszavonulást a kijelölt demarkációs vonalra —• számítva arra, hogy az imperialista hatalmak ígéreteiket be fogják tiartani és nem fognak támadni, bár biztosítékkal a Tanácsköztársaság erre vonatkozólag nemi rendelkezett. Sőt a jelek már arra is mutattak, hogy az imperialista hatalmak csuk időnyerés céljából tettek ígéretet a. béketárgyalások felvételért. Erre lehetett következtetni Clémenceaunak 1919 június 25-én Hallier francia tábornokhoz Bécsbe küldött sürgönyéből is, melyben közli, hogy „A konferencia célja (tehát az antant tárgyalása a Tanácsköztársasággal) csupán időnyerés, oda hatni, hogy Kun Béla kormányának bukása provokáltassék." Továbbá Clemenceau rámiutat arra is, hogy a Tanáeskormánnyal tervbevett tárgyalásokra] ,.Románia nem küld képviselőt, mert bolseviki állammal nem akar fegyverszünetet kötni. Még az is kétséges, hogy a románok a demarkációs vonalig vissza fognak menni." (V. H. iratai. Hadseregparancsnokság, II. o. Jelentés érkezett: 1919. VI. 25.) Clémenceau június 25-én kelt táviratát látszott megerősíteni az a kémjelentés is, meJyet a Vörös Hadsereg bécsi hírszerzője küldött 1919 június 29-én. „Hadseregfőparancsnokság Gödöllő Cseh vezető körökből nyert értesülés szerint: A csehek nagyon örülnek annak, ha a magyarok visszamennek a legutóbbi jegyzékben jelzett vonalra, mert nekik sem, az ententenek sem lett volna elegendő ereje offenzívára, mivel a katonák nem akarnak harcolni, a románok pedig valószínűleg nem fogják könnyűszerrel a Tisza-vonalat kiürítem. Az egész jegyzéket egy jó fogásnak tartják, amelynek a magyarok beugrottak." (V. H. ir.. II cs. 1919. VI. 29.) A Vörös Hadsereg visszavonulásának időpontjában tehát 1919 június végén a Hadseregfőparancsnokság hírszerző csoportjához a legkülönfélébb, igen sokszor egymással ellentétes, nem egyszer az imperialista kémek által gyártott provokációs, félrevezető jelentések is érkeztek be. Így a kémjelentések alapján hozott döntések nehéz feladatot jelentettek. 1919. június 29-én beérkezett kémjelentés a következőket közli: „A különböző idegen misszióktól nyert értesüléseim szerint minden állam szívesen részt vesz a Magyarország elleni támadásban, Itáliát is beleértve, de azért azt a benyomást nyertem, hogy ennek a támadásnak napja messze van még, illetőteg nincs meghatározva, mert még nincs teljes megegyezés a résztvevők közt s talán csak abban az esetben támadnak, ha a Vörös Hadsereg offenzívába menne át." (V. H. ir. II. cs. 1919. VI. 29.) A kémjelentésekre lényegében a Tanácsköztársaság vezetői a Vörös Hadsereg visszavonulásával kapcsolatban hozott döntésnél nem támaszkodtak. A Vörös Hadsereg visszavonulását elreitdelő döntést, mely mint ismeretes. Kun Béla személyéhez fűződik különösen, ia nélkül történt meg, hogy az imperialista hatalmak megfelelő biztosítékot nyújtottak volna arra nézve, hogy Ígéreteiket be is tartják.
