Századok – 1949
22 В. D. QREKOV nek, hogy a szocializmus győzhet egyes országokban, — ilyen körülmények közt Engels régi formulája már nem helyes.. ."5® A kapitalizmus történetének két korszaka áll előttünk: a régi és az új, az imperializmus előtti és az imperialista. Mindegyiknek, ahogy látjuk, megvannak a maga sajátos jellegzetességei. A marxista tudomány ahhoz képest, hogy milyen állapotban volt Marx és Engels korában, most fejlődésének új szakaszába lépett. A tudomány fejlődésének ezt a folyamatát Lenin és Sztálin valósították meg. A Bolsevik Párt története Míg eddig Sztálin elvtárs egyes megállapításairól beszéltünk, amelyekben egy sereg történeti kérdéssel kapcsolatban nyilatkozott, azaz speciális problémákkal foglalkozó tanulmányaival volt dolgunk, addig „A SzK(b)P történetének rövid tanfolyamárban egységes történeti munkával állunk szemben, amely eddig fel nem dolgozott témával foglalkozik, hacsak nem veszünk figyelembe néhány sikertelen kísérletet, amelyek ellen Sztálin elvtárs erélyesen fellépett. 1937-ben Sztálin elvtárs egy levelében, amelyet a SzK(b)P történetével foglalkozó tankönyvek összeállítóihoz írt, rámutatott arra, hogy a párttörténettel foglalkozó meglévő tankönyvek mennyire ki nem elégítőek, és megmutatta az utat, amelyen e felelősségteljes munka összeállításának haladnia kell. J. V. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy a könyvnek szigorúan tudományos jellegűnek kell lennie; rámutatott arra, hogy a Párt történetét nem lehet az egész ország általános történetétől elszakítva tanulmányozni, minthogy magát a Pártot az ország hozta létre fejlődésének egy meghatározott szakaszában. A munkáspárt csak akkor jelenhetett meg, amikor a munkások tudatára ébredtek osztályérdekeiknek és céljaiknak, amikor a termelőerők megnőttek és a tőkés viszonyok elég magas színvonalat értek el. Ahhoz, hogy megmutassuk, hogyan jött létre a Bolsevik Párt, előbb meg kell mutatni, hogyan fejlődtek Oroszországban a tőkés termelési viszonyok. A „Párttörténet" épp ezért a „Harc a szociáldemokrata munkáspárt megalakításáért Oroszországban" című fejezettel kezdődik. A fejezet első paragrafusa foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan szüntették meg a jobbágyságot, és hogyan fejlődött ki az ipari kapitalizmus Oroszországban, hogyan jelent meg a modern ipari proletariátus, és mik voltak a munkásmozgalom első lépései. A „Párttörténet" az 1937 évig terjed, amikor befejeződött a szocialista társadalom, építése és megteremtették az új alkományt- Tehát a megfeszített küzdelemnek szinte egy évszázadát fogja át, amelyet három forradalom jelez. A Párt történetének mindegyik szakasza marxista magyarázatot kap; e történet minden tényét a gyökeréig kivizsgálja, megmagyarázza az okokat, amelyek létrehozták, rámutat az egész bonyolult helyzetre, amelyben létrejött és kifejlődött. A „Párttörténet" a történelmi materializmus elméletének az alapján épült fei és maga is „... a társadalmi fejlődés és politikai harc törvényeinek ismeretével, a forradalom mozgató erőinek ismeretével fegyverez fel bennünket."00 De ha a „Párttörténet"j nek csak erre az oldalára mutatunk rá, ez azt jelenti, hogy nem mondottunk meg mindent, és még csak nem is említettük a legfontosabbat. A legfontosabb az, hogy ez a könyv az alkotó marxizmust a maga tevékenységében mutatja be. Azt tanítja, hogy a marxi-lenini elmélet nem dogmák gyűjteménye, nem katekizmus, hanem valódi, élő1 tudománya a 5(1 U. o. 248—249. 1. 60 A SzK(b)P története, 6. 1.
