Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
az egyesült államos szibériai és távolkeleti intervenciója 197 Egyesült Államokkal. Ezenkívül az Entente hatalmai kénytelenek voltak számolni azokkal a demokratikus illúziókkal is. amelyeket a „14. pont" (az imperializmus egyik legkomplikáltabb nemzetközi okmánya) váltott ki Európa országai népeinek széles köreiben. Az Egyesült Államok imperializmusa az orosz forradalom és a szovjet hatalom elleni harcában nagy figyelmet fordított a világreakció Szovjetoroszország elleni harci programmjának kidolgozására: a szovjetellenes erők támogialtására mind orosz területen, mind azon kívül; egy szovjetellenes koalíció összehozására zsarolások és fenyegetések segítségével; azon országok bevonására ebbe a koalícióba, amelyek ingadoztak vagy pedig hajlandók lettek volna normális viszonyt fenntartani Oroszországgal; az Entente hatalmainak Szovjetoroszország elleni háborújuk finanszírozására és éhségblokád szervezésére az orosz forradalom ellen 1917 november—december havában a szövetségesek értekezletet, amelyben az Egyesült Államok részéről Wilson alteregója, House és Balfour vett részt, mtegtárgyalták a Ka légy innék nyújtandó segítséget és Romániának Oroszország elleni támadása bátorításának kérdését. 1917 november 10-én az Egyesült Államok kormánya elismerte a párisi lengyel nemzeti bizottságot és segítséget kezdett nyújtani a lengyel hadsereg megszervezésében az Orosz Szocialista Föderativ Szovjet Köztársaság ellen.32 November 23-án Wilson jóváhagyta Románia, ajánlatát az Oroszország elleni támadásra vonatkozólag és kompenzációképen támogatást ígért Romániának a békekonferencián.33 1917 december 10-én Lansing külügyminiszter konkrét programmot terjesatett elő Wilsonnak Kalegyin» Alekszejev és Kornyilov támogatására vonatkozólag. „Egyáltalán semmit sem remélhetünk, ha ai bolsevikok hatalmon maradnak", — írta Iansinig.34 Mikor a következő nap Lansing megkapta az elnök jóváhagyását, megerősítés végett Wilson elé terjesztett egy utasítást az Egyesült Államok londoni nagykövetségének címére, Kalegyinnek nyújtandó pénzügyi segítségről az angol és francia kormány szervein keresztül. Ebből a célból Angliának és Franciaországnak kölcsönt nyújtottak. „Nem szükséges rámutatni — táviratozta Lansing Londonba az amerikai képviselőnek, — annak szükségességére, hogy gyorsan kell cselekedni és hangsúlyozni kell az előtt, akivel tárgyalni fog, milyen fontos az, hogy ne váljon köztudomásúvá az, Egyesült Államok szimpátiája Kalegyin mozgalmával szemben és mégkevésbbé az a tény, hogy segítséget nyújt neki". Még ugyanazon a napon Wilson így válaszolt: „Teljes egészében helybenhagyom".31 Az intervenció célját kellett szolgálnia az Egyesült Államok kormánya által szervezett ,,orosz segítőbiottságnak" is, amely Hoover vezetése laiatt állt. ,<Az angol, francia, olasz és kormánnyal közölhetjük, hogy a fegyveres intervenció Hoover ajánlatától fog függni" — írta Lansing külügyminiszter Wilsonnak. Továbbá: „A Hoover-féle bizottság humanitárius tevékenysége védelmének ürügye alatt a fegyveres intervenció Oroszországban célszerűbb lesz, mint a bizottság munkájának megkezdése előtt.3*» Hogy ez volt az Egyesült Államok kormányának hitszegő gondolata, megerősíti House is: „ő (House. — A. G.) gondolja ki azokat a módszereket melyeik segítségével a szövetséges erőket be lehet vinni Oroszországba a nélkül, hogy gyanút ébresztene ennek a rendszabálynak imperialista motivumaival kapcsolatban. Hosszú meggondolás után úgy határozott, hogy 52 Papers relating to the foreign relations of the United States The Lansing papers 1914—1920. II. köt. 73. 1, 33 Foreign relations. 1917. Supplement 2. The world war. L köt. 325. 1. 31 Lansing papers. II. köt. 344 1. * U. о. 345—346. 1. 36 a U. о. 363. 1.
