Századok – 1949

Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168

178 VAEGA ZOLTÁN László volt.4 1 Később az Országos Honvédelmi Bizottmány szétrobbantását, vagy legalább is átalakítását a békepárt kezdte követelni. Pálffy János már február első felében terjedelmes cikkben ajánlgatta a kormány átszervezését.42 Egyszerre négy módszert is javasolt Nézete szerint a kormányzást vagy magának a Háznak kellene átvennie, s ez lenne szerinte a. legrosszabb meg­oldás —, vagy diktátort kellene megbízni az ügyek teljhatalmú vezetésével, vagy rendes minisztériumot kell alkotni, vagy a Honvédelmi Bizottmányt átalakítani, hogy érvényesüljön benne a szakszerű hivatalvezetés és a szemé­lyes felelősség elve, vagyis megszűnjön kollégiális jellege, s kimaradjanak belőle a Pálffynak és a békepártnak nem tetsző egyének. A miniszteriális kormányrendszer visszaállításával és a Honvédelmi Bizottmány átszervezé­sével kapcsolatos javaslataiban Pálffy számol Kossuth népszerűségével. Jól tudja: javaslatai szélesebb körökben eleve visszautasítással találkoznának, ha Kossuth mellőzését javasolná. Tudja viszont azt is, hogy Kossuth mint minisz­terelnök, az egyes ügykörök elválasztása után nagyrészbein elveszítené eddig élvezett befolyását. Különösen, ha minisztertársai megválasztásában is követi Pálffy tanácsát. Pálffy ugyanis már jó előre figyelmeztette, hogy miniszter­társait a parlament valódi érzelmeinek kipuhatolása, után az „igazi" többség­ből válassza ki. Mivel Pálffy javaslatainak be nem vallott célja Kossuth félreállítása vagy legalább is a radikálisoktól történő elszigetelése volt, érthető, hogy a legtökéletesebb államformának a katonai diktatúrát tartotta. Kemény Zsig­mond maga is bevallja, hogy a katonai diktatúra eszméje Kossuth hatalma teljes megsemmisítésének reményétől vezettetve emelkedett párthívei köré­ben népszerűségre. Ekkor a radikális párt még élesen szembefordult a Hon­védelmi Bizottmány átalakítására irányuló kísérletekkel, később azonban már a kormány békepárti tagjainak eltávolítására, maguk is szívesen látták volna a Honvédelmi Bizottmány megszüntetését s helyette minisztérium felállítását A kormány átalakítására végül is a függetlenségi nyilatkozat megtétele után került sor. Az április 14-i határozatok értelmében a kormányzó-elnöknek kellett gondoskodnia a függetlenné nyilvánított magyar állam kormányzá­sáról. Az országgyűlés határozata értelmében meg kellett alkotnia az új minisztériumot Erre az országgyűlési végzés értelmében az elnök és a minisz­terek személyes felelősségével és számadási kötelezettségével terhelt kormány­szervre várt az ügyek irányítása. Tekintve, hogy az ország új kormányzati rendszerének végleges kidolgozását az országgyűlés többsége s Kossuth nem tartotta pillanatnyilag időszerűnek, a miniszteri kormányzás rendszerének felújítása, az országgyűlési végzés határozott, mindem eltérő magyarázatot kizáró rendelkezésével bevégzett ténynek látszott. Váratlanul mégis heves viták robbantak ki. Ezek a viták főként három pont körül folytak. Kétségbe­vonták a törvény azon rendelkezésének jogosultságát, amely az államfői és a miniszterelnöki jogkör egyesítésére vonatkozott. Heves harcokra adott alkal­mat a két különböző jogkör elválasztása után az államfő és az országgyűlés, valamint a kormányzó és a minisztérium jogviszonyának tisztázása is. Legkönnyebben megoldható e három vitás kérdés közül az államfői és miniszterelnöki jogkör elválasztása volt. Könnyűvé tette azi a tény, hogy a két jogkör szétválasztását a radikálisok és a békepárt egyformán kívánatos­nak, sőt elkerülhetetlennek tartották. Természetesen mindkét fél más-más szempontból. Radikálisaink a miniszterelnökség és az államfői tisztség egye»­sítését Kossuth népszerűségének, sőt állásának veszélyeztetésétől félve clle-41 Deák Imre: 18i8. A szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták, 269. 1. 42 Alföldi Hírlap, 1849. február 11.

Next

/
Thumbnails
Contents