Századok – 1949

Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1849-ben 160

166 EMIiEB GYŐZŐ E szavakra ©gyesek megkérdezték tőle, hogy merné-e azokat mások előtt is megismételni, mire ő — az ítéletlevél szerint — „vakmerőséggel párosult elbizakodással feleletül adá, hogy az általa mondottakat a kormánybiztos szemébe is meg meri mondani".2

4 Amint a piacon történtek a kormánybiztosnak és a, miegyei bizottságnak tudomására jutottak, Oláh Istvánt azonnal elfogták. A históriás fellépése kapóra jött a hivatalos szerveknek. A parasztmozgalom gyökeres elfojtására — mint már említettem — elrettentő példát is szükségesnek tartottak. Méltán félhettek azonban attól, hogy ha ezt a, példát az orosháziak közül veszik, ha az ottaniak közül ítélnek halálra valakit, ezzel újabb lázadásra ingerlik fel a népet- A históriásnak nem voltak rokonai, barátai, ismerősei a községben, az ő kivégzése esetén nemi kellett nagyobb felzúdulástól tartani, aminthogy! nincs is tudomásunk arról, hogy ilyen felzúdulás bekövetkezett volna. Oláh István megbüntetése, mint elrettentő példa, annál is inkább megfelelt a hatóságoknak, mert az ő tette nemcsak a gazdasági viszonyok, hanem az államrend megbontására irányuló lázításnak minősült. Ügyét ennek megfelelően elkülönítették a hobbi vádlott ügyétől és megvizsgálásával külön rögtönítélő bíróságot bíztak meg. Ez az öttagú bíróság december 16-án ült össze ítélkezésre. Négy tanút hallgatott ki, akik mind terlielően vallottak.. De maga a vádlott sem tagadta, hogy elkövette az ellene felhozottakat. Mentségére felhozta, hogy beszédében nem mondott egyebet, minit amit a községben több helyen hallott A bíróság azonban ezt nem tekintette enyhítő körülménynek. Ittas voltára is hivatkozott, a tanúk szerint azonban ittasságnak semmi nyoma nem- látszott rajta, amikor a piacon „fennhangon s nyersen" beszélt. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság a vádlottnak azt az állítását, hogy valaki felbérelte a beszéd elmondására, minthogy az illetőt szembesítés alkalmával nem ismerte fel, s így állítása alaptalan gyanúsításnak bizonyult. Az ítélet kötél általi halálra szólt Másnap délelőtt 11 óraikor olvasták fel az elítélt előtt. Három órát engedélyeztek számára, hogy a lelkész a halálra előkészítse. Délután 2 órakor a lelkész kíséretében az akasztófa alá vezették, az ítéletet újból felolvasták, majd végrehajtották.2

6 Megvolt az elrettentő példa. A többi vádlott ügyében a megye rendkívüli fenyítő törvényszéke ítélkezett. Ágoston György kapta közülük a legnagyobb büntetést, két és félévi börtönt.2

0 A kormánybiztos még más intézkedésekkel is igyekezett a mozgalmat elfojtani- A szolgabírót leváltotta, a nép által elűzött két jegyzőt hivatalába visszahelyezte. Felfüggesztette a tanácsot és a. képviselőtestületet azzal az indokolással, hogy „legnagyobb részben értelmetlen, féktelen s vagyontalan népből állanak". Az új választást január l-re tűzte ki, addig népgyűlések 24

U. o. 26

U. o. 26

Az 1848. december 18-án kelt ítéletlevél szerint Ágoston Györgyön kívül még a következőket ítélték el: Szokolai Sándort, Kocsondi Istvánt és Csizmadia Pétert félévi; Győri Istvánt, Sós Pált, Sós Mihályt. Sós Jánost, Gabnai Istvánt, Kocsondi Német Istvánt. Gabnai Jánost, Cigány Jánost és Benedek Tót Istvánt háromhónapi; Kiss Mihályt ugyancsak háromhónapi; Ádáz Mártont egyévi, Szemenyei Tyúk Istvánt egy és félévi; Laki Mihályt kétheti rabságra; Balog Ferencet, Gerencsér Kis Ferencet, Deák Ferencet, Rajki Pált, Csizmadia Györgyöt. Német Márton Jánost, Holoeska Jánost és Kovács Györgyöt dorgálásra. Az ítéletlevél az egyes vádlottak által elkövetett tetteket is felsorolja. U. o.