Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
144 P. ZSIGMOND PíjL csöneinek az a magyarázata, hogy a forradalmi válság közeledtére a banktőke minden módon arra lörétaedeit, hogy megmentse a pusztulástól az abszolutizmust; azt a rendszert, amely számára a profitszerzésnek csaknem kimeríthetetlen forrásait biztosította.277 Az állam minden eddigit felülmúló eladósodására jellemző, hogy a századeleji 6—700 millió forintos államk.ölcsön-állománynyal szemben 1820-ban 896,2 millió, 1841-ben pedig már 969,9 millió forintra rúgott a Habsburg-államkölcsönök összege.2 '8 S ezeknek a hatalmas államadósságoknak a kamatait — az ismertett módokon — jelentős részben Magyarország fedezte. Mindezek szerint ;ai Habsburg-állam adósság- és adórendszere a XIX. század első felében még nagyobb mértékben járult hozzá Magyarország kizsákmányolásához, mint a XVIII. század folyamán. Az ertedéti tőkefelhalmozásnak ezek a mozzanatai tehát éppolyan ellentétes jelleggel érvényesültek hazánkra nézve, mint a gyarmati rendszer és a protekcionizmus rendszere. Az államadósság- és adórendszer révén az osztrák és külföldi tőkéseket gazdagító profit természetesen a magyar parasztság kizsákmányolásából származott és nem kis mértékben járult hozzá parasztságunk elnyomoradásához, kisajátításához. Másfelől az állami pénzügyek rendszerének jelentősége — a gyarmati rendszerhez és a. protekcionizmushoz hasonlóan — ugyanakkor abban állott, hogy megakadályozta a gazdagság, a pénztőke felhalmozódását a magyar uralkodóosztály egyes rétegeinek kezében. Nem véletlen tehát, hogy hazánk e gyarmati kiszolgáltatottsága időről-időre sorompóba állította a magyar uralkodóosztály egyrészét is a Habsbturgok gyarmatosító feudális abszolutizmusával szemben. „A magyar országgyűlés ellenállásában joggal hivatkozhatott arra, hogy... azok ellen a folyton ismétlődő törekvések ellen küzd, amelyek Bécs részéről Magyarország kizsákmányolására irányulnak.'"1 * * * K: Az ellentétek a XIX. század 40-es éveiben minden eddiginél jobban kiéleződtek. A Habsburg-állam — egyre mélyülő válságában — Magyarország gyarmati kizsákmányolását ekkor új alapokra akarta fektetni, újabb, még súlyosabb szakaszát akarta megnyitni Magyarország gyarmatosítása történetének: a gyarmati rendszer alapjait я védővámról a szabadkereskedelemre, a közbeeső vámrvwial fenntartásáról a vámközösség megteremtésére alearta áthelyezni. Ennek a fordulatnak most csak a legfőbb akait emeljük ki: a protekcionizmusnak a kezdeti nehézségeken már túljutott osztrák tőkés ipar egyes ágaira — főleg a nehéziparra — gyakorolt kedvezőtlen hatását;28 * az ] 834-ben a némelt államok között létrejött vámlközösség nagy poli tikiad és gazdasági jelentőségének példáját;281 s nem utolsó sorban azt a felismerést, hogy az örökös tartományok és Magyarország tőkefelhalmozása és ipari fejlődése között a különbség az idők folyamán olyan méretűvé vált, hogy most már nem a vámvédelem, hanem a teljesen szabad forgalom biztosíthatja 277 ,,Nem volt véletlen, hogy annak a politikai szövetségnek a tagjai, amelyhez Ausztria 1812-től 1848-ig tartozott, azok az országok voltak, amelyekben a Rotschildbankház és más nagy bankházak legfőbb üzleteiket bonyolították le; nem volt véletlen ar sem, hogy ennek a ,.Szent Szövetségnek" a politikája ... tökéletesen megfelelt a nagybankárok céljainak és érdekeinek: fenntartani a régi rendet, megakadályozni a forradalmakat és a hatalmi eltolódásokat..." (Priesíer: i. m. 256.) 278 Springer: i. m. 7,27.; Tegoborski: i. m. I. 48.; Beer: Finanzen... 404. «7 * Priester: i. m. 320. 280 V. ö. Tegoborski: i. m. 250; Beer: Finanzen... 188; Priester: i. m. 243. 276; stt>. 281 Si'ephart: i. m. 106—107.
