Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 131 monarchia államadósságait, azonban ezeknek állománya 1755-ben már 118 millió forintra rúgott, 1763-ban közel 272 millióra, 1781-ben csaknem 287 millióra; 1786-ban több miint 303 millióra, 1792-ben 377,6 millióra, 1795-ben 438,7 millió forintra, és a következő években tovább emelkedett17 3 Az állam eladósodásának ez a szakadatlan előrehaladása csakhamar arra vezetett, hogy a bécsi udvar nem elégedett meg a Magyarország által1 nyújtott „csöndes fedezettel", hanem nyíltan, újabb módszerekkel is be akarta kapcsolni hazánkat az államadósság terheinek viselésébe. „Minthogy az államadósság fedezetét az állami bevételek alkotják, amelyeknek az évi kamat- stb. fizetéseket fedezniök kell, a modern adórendszer a nemzeti kölcsönök rendszerének szükségképpeni kiegészítője lett."171 Nem véletlen tehát, hogy a bécsi kormány a XVIII. sz. folyamán mind élesebben vetette fel Magyarországgal kapcsolatban a modern adórendszer megteremtésének követelményét.17 * Idetartozik elsősorban a nemesi adómentesség megszüntetésének kérdése: a bécsi udvar egyre jobban előtérbe helyezte ezt a követelést, a század második felében, Mária Terézia és főként II. József idején.1 7 " A nemesi adómentesség kérdése tehát nem úgy függött össze a gyarmatosító gazdaságpolitikával, ahogy a bécsi körök hirdették: a nemesi adómentességet nem azért akarták megszüntetni, hogy azután a gyarmatosító vámrendszert enyhítsék, hanem azért, hogyi a rendi alkotmány e fontos bástyáját megdöntsék és Magyarországra is bevezessék az államadósságokhoz kapcsolódó modern adórendszert, mint hazánk gyarmati kizsákmányolásának további eszközét. Ismeretes, hogy a rendi adómentesség felszámolása terén a bécsi kormány . rőfeszítesei nem vozctf ek nwi-t. я mas-var nemesség: merev ellenállásába ütköztek. Ez az ellenállás azonban elsősorban nem az ország gyarmati kizsákmányolásának megakadályozását célozta, hanem a rendi kiváltságok féltékeny és konok védelméből fakadt. Megmutatja ezt az a tény, hogy a rendek, amikor sikerrel hárították el a saját megadóztatásukra irányuló törekvéseket, ugyanakkor meddő tiltakozásokon kívül nem vetettek gátat annak, hogy a bécsi udvar az adórendszer „modernizálását" végrehajtsa egy másik vonalon: a jobbáffyadózás vonalán. így a maigyar nemesség а XVIII. század folyamán rendi kiváltságainak védelmében lehetővé tette, hogy a magyar jobbágyságra egyre súlyosabban nehezedő állami adórendszer is fontos emeltyűjéül szolgáljon az ausztriai eredeti tőkefelhalmozásnak. A jobbágyság fokozott adókizsákmányolásának egyik eszköze a Mária Terézia-féle úrbérrendezés volt. Az úrbérrendezés oélja — Borié államtanácsos szavai szerint — az volt, hogy a földesúr ne szipolyozhassa ki a jobbágy erejét és így az állam nyugodtan számíthasson a paraszt teherviselő készségére.17 7 Ugyanezt a célt szolgálta egy másik — közvetlen i— eszköz: a jobbágyságra nehezedő állami adó, a hadiadó újabb és újabb emelése. „A kölcsönök lehetővé teszik a kormány számára, hogy rendkívüli kiadásokat folyósíthasson a nélkül, hogy az adófizető ezt azonnal megérezné, de később mégis adóemelést tesznek szükségessé."17 8 így az 1715 : VIII. tc. által törvénybe iktatott contributio a század folyamán egyre jobban növekedett 1722-ben 173 Hauer: i, m, 163—164.; Beer: Finanzen... 7_ 402.; v. ö, Beer: Staatsschulden .. . 13C. 171 A tőke. I. 817. 176 V. ö. Grünwald Béla: A régi Magyarország 17Ui—1825. Bp., 1888. 244—248. !T* V. ö. Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Bp., 1868. 113, 124. 177 Ember Győző: Mária Terézia úrbérrendezése és az államtanács. A Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. V. Bp.. 1935. 110. — V. ö. Századok. 1948. 44. 178 A tőke. I. 817. 9*
