Századok – 1949
10 В. Г>. GREKOV Б mellett magától értetődik, hogy államunk formái újból változni fognak, a belső és külső viszonyok változásának megfelelően."" J. V- Szitál in azaal, hogy feldolgozta a Szovjet állam fejlődésének és funkcióinak kérdését, igen értékes módon járult hozzá az állam problémájának tanulmányozásához. A proletárdiktatúra államának lényegét feltáró sztálini elemzésnek hatalmas gyakorlati jelentősége volt, van és lesz nemcsak a Szovjetunió számára, hanem minden ország és nép számára, amely a szocializmus építésének útjára lépett-A marxista elméletnek százéves fennállása alatt gazdagodnia kellett és csakugyan gazdagodott is újabb tapasztalatokkal: a társadalomról szóló tudomány egészében előrehaladt; Lenin és Sztálin új tudományos felfedezései sok hipotézist semmisítettek meg, amelyek Marx és Engels korában még megvoltak. A marxista elmélet a forradalmi mozgalom gyakorlatával szoros kapcsolatban, az opportunista hamisítások elleni harcban született meg. Nem egyszer megkísérelték, hogy a marxizmus szellemétől idegen elméletekhez alkalmazzák"; nem ritka az az eset, hogy történészek, még olyanok is, akik magukat marxistáknak tartották (N. A. Rozskov, M. N. Pokrovszkij és mások), messzire eltávolodtak ennek az elméletnek forradalmi, materialista lényegétől és munkáikban meghamisították saját idealista konstrukcióik kedvéért-А XX. század elején Oroszországban és Oroszország határain kívül sok kísérlet történt arra, hogy meghamisítsák Marx elméletét. Lenin ós Sztálin megtisztították a marxizmus alpvető tételeit minden rájuktapadt meghamisítástól, lángöszűen továbbfejlesztették és alkalmazták ezeket a tételeket a modern társadalom életének és elsősorban Oroszország életének konkrét feltételeire. Sztálin elvtársról ugyanazt kell mondani, amit- annak idején ő inaga mondott V- I. Leninről: „...helytelen volna azt gondolni, hogy Lenin módszere egyszerűen helyreállítása annak, amit Marx adott. Valójában Lenin módszere nemcsak helyreállítása, hanem konkretizálása és továbbfejlesztése is Marx kritikai és forradalmi módszerének, materialista dialektikájának."2 1 Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az emberi társadalom történetében beállt óriási események kortársai vagyunk. Ilyenekről Marx csak álmodhatott- Sztálin elvtársnak éppúgy mint Leninnek, jutott osztályrészéül, hogy az elméletet méreteiben és jelentőségében grandiózus forradalmi kísérleten igazolja. Marx annak idején természetesen nem láthatta meg előre azokat a konkrét problémákat, amelyeket a szocializmus építésének gyakorlata hozott fel az emberiség történetének legújabb. Október utáni korszakában. Ezeket a feladatokat J. V. Sztálin, a proletariátus vezére fényesen megoldotta. A konkrét történelem kérdéseiben J- V. Sztálin fontos javításokat tett Engels Frigyes néhány megállapításával kapcsolatban. Rázin elvtárshoz írt levelében .T. V. Sztálin rámutat arra, hogy Engels tévedett Barclay de Tolly értékelésében: „Engels valahol azt mondotta, hogy az 1812-es év orosz hadvezérei közül Barclay de Tolly tábornok az egyetlen hadvezér, aki figyelmet érdemel. Engels természetesen tévedett, mert Kutuzov mint hadvezér kétségtelenül két fejjel volt magasabb Barclay de Tollynál." És J- V. Sztálin ugyanitt jellemző megjegyzést tesz: úgy hangzik ez, mintha szemrehányást tenne azoknak a 'történészeknek, akik a tekintélyekbe kapaszkodva, nem fejlesztik a trudományt: „Pedig találhatunk a mi korunkban embereket, akik habzó szájjal fogják megvédelmezni Engelsnek ezt a téves kijelentését."55 Komoly kritikai megjegyzéseket tett J. V. Sztálin Engelsnek „Az orosz cárizmus külpolitikája" c. cikkéről is. 28 ÍJ. o. 713. 1. 24 U. o. 23. 1. 25 Boljsevik 1947, 3. sz„ 7. 1.