Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
118 P. ESIGMOUD PÁL forint részvénytőkével az osztrák-belga Keletindiai Társaság, amely az 1725-ben Spanyolországgal kötött kedvező kereskedelmi szerződés révén komoly — a hollandokéhoz és angolokéhoz hasonló — kiváltságokat kapott a spanyol gyarmatokon is.7 2 Az Ostendei Társaság tevékenysége elég gyorsan kibontakozott; legalábbis olyan fokra emelkedett, amilyet Belgium még sohasem ért el a világkereskedelemben.7 3 — Az angol és holland Keletindiai Társaság persze rossz szemmel nézte a vetélytárs megjelenését és mindent megtett, hogy gazdasági fölényével megbuktassa.. Kapóra jött azután a Habsburg-nőág örökösödésének kérdése-: Anglia és Hollandia közös diplomáciai akciót indítottak Bécsben, leszögezve, hogy a nőág örökösödését csak akkor ismerik el, ha Károly feloszlatja az Ostendei Társaságot, Így is történt.7 4 Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy; a Habsburg-hatalom kiszorulása a, világtengerekről — ha már a XVIII. század elején lényegében eldőlt — mostanára, a század harmincas éveire, véglegessé vált Azt jelenti, hogy az egyik vasat a Habsburgok végleg kiejtették a kezükből. — Ez lett a sorsa a távolkeleti terveknek. Nézzük most meg — kissé részletesebbeni, — milyen sikerrel járt Ausztria kísérlete a közelkeleten, a levantei kereskedelemben. Említettük már, hogy a levantei kereskedelem érdekei figyelemreméltó szerepet játszottak a XVII. század végén a török kiűzésére indított hadjáratokban. így — noha a Becher kezdeményezésére alapított Keleti Társaság a 90-es években már nem működött75 — a levantei kereskedelem kiépítésének kérdése még a török háború befejezése előtt ismételten felmerült és jórészt ebben a tárgyban, „а XVII. század utolsó évtizedében .-.negyvennégy különféle kereskedelmi projectum, vállalat és ajánlkozás került az udvari kamara elé."70 Az 1699-i karlovici békekötéssel még nagyobb lett a mozgás. A békekötés a kereskedelmi kérdéseket nem rendezte, hanem, egy külön megkötendő kereskedelmi szerződésre utalta. Világos, hogy Bécs már ekkor olyan kereskedelmi szerződést akart kötni, amely teljesen kiszolgáltatja a levantei kereskedelmet az osztrák érdekeknek. Ezt mutatja Lipót kijelentése, mely szerint egész Európában a keleti kereskedés a legfontosabb és az ő „essentialo intenitio"-ja: e kereskedés berendezése." Ezt bizonyítja, hogy „az 1699-ben Törökországba indult követség terjedelmes utasításokat kapott, mily irányban folytassa a törökökkel a kereskedelmi tárgyalásokat" és „a követségen kívül külön bizottság utazott török földre, hogy ott a kereskedelmi viszonyokat és a kikötőket tanulmányozza."7 7 — A porta azonban ekkor még nem, volt annyira megtörve, hogy a Bécstől diktált kereskedelmi feltételeket minden további nélkül elfogadja: másrészt a külföldi követek is mindent megmozgattak, hogy megakadályozzák a dolgot, hiszen „sok állam érdeke, egész csomó régi privilégiumokkal elhalmozott kompánia léte függött e szerződéstől."7 8 így azután csak az 1716—18-i háborúban a török felett aratott újabb győzelem hozta meg a kereskedelmi szerződés megkötését. A császáriak ekkor — okulva a tapasztaltakon — már magának a passzarovici békének: a szövegébe beleerőszakolták az osztrák kereskedők privilégiumairól szóló cikkelyt, 72 Srbik: i. m. 299. 73 Anton Baldauf: Beiträge zur Handels- und Zollpolitik Österreichs in der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts. Halle, 1898. 19. — V. ö. M. Huisman- La Belgique Commerciale sous l'empereur Charles VI. La Compagnie d'Ostende. Bruxelles, 1902. 74 V. ö. Strickemé: i. m. 22—23. 76 V. ö. Srbik: i. m. 299. 78 M. Gt. Sz. 1899. 358. — Jellemző módon hollandok s nyomukban angolok is megjelentek azzal az ajánlattal, hogy a meghódított Magyarországon keresztül „megszervezik" a kereskedelmet a Levante felé. 77 U. o. 359 78 U. o. 360.
