Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
110 p. zsigmond pÍJl A XVII. század második felében azonban a Habsburgoknak nem sok reményük lehetett arra, hogy tengerentúli területeket gyarmatosítsanak. Ebben a tekintetben egészen más volt a helyzetük, mint a XVI. század első évtizedeiben, amikor Magyarország trónjára jutottak. Akkor úgyszólván ölükbe hullott az „Újvilág", az amerikai gyarmatok, s így kevésbbé érdekelte őket Kelet-Európa. Nem kis mértékben ennek tulajdonítható, hogy szinte semmit sem tettek Magyarországnak a török hódítástól való megvédésére. Időközben azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A Habsburgok birodalma kettéoszlott a spanyol és az osztrák ág között. Ami a spanyol Habsburgokat illeti, „az európai nemzetek kereskedelmi háborúi, amelyek színhelye az egész földkerekség",23 и XVI—XVII. század folyamán fokról-fokra megmutatták, hogy Spanyolországnak vissza kell vonulnia а gazdaságilag fejlettebb — holland, angol és francia — gyarmatosítók elől. Az osztrák Habsburgokra nézve pedig а XVII. század közepén a we.sztfáliai béke, a XVII. század második felében XIV. Lajos megújuló támadásai nyugateurópai hatalmi helyzetük megrendülését jelentették s fölöttébb kétessé tették azt a lehetőséget, hogy nyugat felé, ill. a nyugateurópai vizekről kiindulva gyarmatosítsanak. Nem véletlen tehát, hogy gyarmatosító törekvéseikkel kelet felé fordultak; nem véletlen, hogy Magyar országmik szánták a gyarmat szerepét. Marx rápmtat arra, hogy a gyarmati rendszer felállításában a hollandoknál, angoloknál stb. milyen fontos szerepet játszottak az állami támogatással alakult kereskedelmi társaságok.-'1 Hasonló vállalkozás volt — persze jóval szerényebb méretekben — osztrák részről már 1667-ben, Becher kezdeményezésére, a Keleti Társaság (Orientalische Compagnie) alapítása.23 A Társaság tevékenysége jelentős mértékben arra irányult, hogy a magyarországi marhakereskedelem hasznát kezébe ragadja. Az udviarnak küldött egyik felterjesztésében nyíltan kimondotta, hogy „teljesen ki kell irtani azokat a magyar tőzséreket, akik összevásárolják az alföldi marhát és azzal kereskednek."2 0 Minthogy a XVII. századi Magyarországon a kereskedelmi tőke felhalmozásának legfőbb — szinte egyetlen — forrása a marhakereskedelem volt, érthető, hogy a bécsi köröknek a magyar marhakereskedelem lefölözésére már régebben meginduló törekvései és most a Keleti Társaság megalapítása fokozódó elkeseredést, majd ellenállást váltott ki a magyarországi kereskedők, főként a nagybirtokos-tőzsérek részéről.2""3 Ismeretes, hogy ennek az ellentétnek nem kis része volt abban a, mozgalomban, amelyet Zrínyi, Wesselényi, Nádasdy, Frangepán stb. szerveztek — nagyon következetlenül és megalapozatlanul ugyan — a, XVII. század 60-as éveiben a Habsburg-gyarmatosítás korai gazdasági és politikai kísérlete ellen.20/c Bécs a mozgalmat elfojtotta, a vezetőket kivégeztette, a jjiagyar alkotmányt fölfüggesztette és abszolút kormányzást valósított meg Magyarországon a 70L es években. Mindez azonban még mindig nem biztosította teljesen a Habsburgok számára hazánk gyarmatosításának lehetőségét. A magyarországi marhakereskedelmet még mindig nem lehetett teljesen az ausztriai tőkefelhalmozás szolgálatába állítani, mert a szállítmányok zöme az Alföldről és a Balkánról, szóval török uralom alatt álló területekről származott. A 70-es évek végén pedig már újabb mozgalom, Thököly Imre függetlenségi harca, döngette a Habsburg abszolutizmus pilléreit. 23 A löke. I. 811. 24 V. ö. A tőke. I. 813—814. 25 V. ö. Takáts: i. m. 349; Priester: i. m. 32—33. 26 Takúts Sándor: Szegény magyarok. Bp., é. n. 217. 20 /b Takáts: M. Gt. Sz. 355—356; Szegény magyarok. 217. kk. м/с Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bp.. 1945. 26—33.
