Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
102 lédebeb emma mészáros céh tagjait, az egyházi kiátkozás útján kényszeríti hatalmának teljes elismerésére.7 6 De a nagyúri hatalmaskodókkal szemben kevés foganatja lehetett és volt is az egyházi kiátkozásnak, annál kevésbbé, mert hiszen az egyháziaknak a pápával való szembefordulása, ill. az egyházfők megoszlása még csökkentette a kiátkozások erejét. Az utolsó Árpád uralkodásának idején tehát az egyházi nagybirtokosságnak az államalapítás óta az uralkodóosztályon belüli túlsúlya végérvényesen megszűnt. Az Anjouk idején — a nagy tartományurak- leverése után — létrejövő új nagybirtokosság egységes tömbjében az egyházi oligarchia nem képez már különálló testet. Az új főúri családok adják az egyházi stallumok betöltőit, a főpapokat és az érdekellentétek egyháziak és világiak között csak a szokásos feudális anarchia keretei között maradnak. A pápai beavatkozás jellege és jelentősége is megváltozott. A világuralmi politikai törekvések helyére a kizárólagos gazdasági kizsákmányolás lép, melyet a pápák bankáraik közbenjöttével és segítségével gyakorolnak a következő időszakban. Erről azonban mostani tárgyalásaink keretei között nem kívánunk szólni. A pápai bankárok szerepe és ezeknek Magyarországon való fellépése azonban nemcsak az Anjouk idejében kezdődik. Jól tudjuk, hogy azi egyháziak voltak kezdettől fogva a magyar állam bankárai. Első államhitelcklevelünk (a II. Gézának nyújtott 40 márkás kölcsön) idejétől kezdve az egész 13- századon át az egyháziak nyújtanak komolyabb kölcsönöket a királyoknak.77 Azt is tudjuk, hogy az esztergomi érsek 1253-ban 3500 márka kölcsönt vesz fel olaszországi bankárcégektől, amelyet nyilvánvalóan — jól kamatozó — kölcsönként akart befektetni IV. Béla esetleges tatárok ellen indítandó hadjárata idején.7 8 Az egyháziak kincstára volt ebben az időben a magánosok pénzösszegeinek is letéti helye, mint erre számtalan bizonyítékkal rendelkezünk.7 9 Jól tudjuk, hogy az ebben az időben legjobban kamatozó birtokzálogüzletben az útmutató példát az egyháziak nyújtották, akik éppen a; kincstáraikban elhelyezett és egyéb módon megszervezett pénzösszegeket fektették ebbe a jól gyümölcsöző üzletbe.8 0 Természetes, hogy a következő időszakban az egyháziak bankári szerepe kevésbbé fontossá válik és az uzsorában a városi polgárokon kívül a világi nagybirtokosság is vetélkedik velük. Az egyházi kiuzsorázás későbbi formáinak tárgyalása már nem képezheti feladatunkat. És most eljutottunk az utolsó kérdéshez, amelyet tanulmányunk céljául tűztünk ki: az ú. n, tanító Egyház szerepének vizsgálatához-Történetírásunkban ai „keresztény királyság" megalakulása „népünknek a keleti barbárságból való kijutását" jelenítette és ebben — szerintük — az egyházi tanítások játszották a legnagyobb szerepet. Az egyháziak tehát, minit a ,,nép oktatói", felvilágosítói lépnek fel, akik a barbár erkölcsök helyére a keresztényi szeretet tanításait hozták és a népet magasabb „kultúrára" tanították. 76 1294. Mon. Sírig. II. 362. 1. 77 II. Géza 1150 körüli oklevele a pannonhalmi apát részére. Ph. r. t. I. 600. Id. Lederer: A középkori pénzüzletek története Magyarországon. 16. 1. 78 Lederer: i. m. 173. 1. és kk. 79 Lederer: id. helyen és pl. Bors comes feleségének végrendelete 1231-ből, amely, ben az unokahúgának hagyományozott értékekről elmondja: „Et hec omnia que ei dimisi, erunt depositi in domo fratrum predicatorum Strigonii que ei reserventur usque venerit ipse Anna ad tempus ut nuptui tradatur..." Mon. Sírig. I. 280. 1. 80 Lederer: i. m. 16., 33. 1. és kk.
