Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

98 MÉE.KI GYULA A szálláson talált összes legényt letartóztatták, de összefogdosták az utcán, korcsmákban található cipészlegényeket is. A legények nagyrésze ugyanis a szálláson tartózkodó társaik összefogása után a korcsmákban gyülekezett és nem volt hajlandó visszatérni mesteréhez. Ekkor a tanács meghagyta Eichholz városkapitánynak, hogy aki este 9 óráig nem tér vissza szállására, azaz mesteréhez és másnap, 27-én elhagyja helyét, le kell tartóztatni. Ha a foglyok nem férnének el a városi börtönben, a kaszárnyában kell őket elhelyezni. A legényeknek közvetlenül is, a céhek útján is, tudtul kell adni, hogy aki vonakodik a munkától és másnap mestere lakásán kívül tartózkodik, azt a mozgalom részeseként haladéktalanul letartóztatják. A rend fenntartására a korcsmák körül éjjel elégséges őrségről gondoskodnak. A mozgalom kivizsgálására városi bizottságot küldenek ki — szólt a városi tanács február 26-i határozata.82 Február 26 és 29 között folyt le az elfogott legények kihallgatása és a tanúvallomási jegyzőkönyvek felvétele. A foglyoknak azonos kérdésekre kellett válaszolniok. A kérdésfeltevés is, a darabontok előző magatartása is olyan volt, hogy a megfélemlített legények a tanács és a céh szájaízének megfelelő vallomást tettek. Arra a kérdésre, hogy hajlandók-e tovább dolgozni, tekintet nélkül arra, hogy a legénytársulatot meghagyják-e vagy sem, néhány legény kivételével, valamennyi azt felelte, hogy csak a többiek határozata miatt és a veréstől való félelmében kérte ki vándorkönyvét. Egyébként esze ágában sincs elmenni Pestről, hanem egyetlen vágya, hogy tovább dolgozhasson mesterénél. A legénytestület fenntartása a többséget — a vallomások szerint — nem érdekli. Azt sem tudja, mire való. Aki pedig nem volt hajlandó munkába állni, mind azzal érvelt, hogy vidéken lakó rokonaihoz akar menni. A hatósági erőszak tehát megtette hatását. Míg 21-én még többszázan határozták el önként és egyhangúan a sztrájkot a legénytestület feloszlatásának és a csomaghordás megszüntetésének terve miatt és tömegesen vettek részt a sztrájk megtartásának ellenőrzésében is, a mozgalom kíméletlen leverése után megtagadták határozatukat. Maga Grüner, Goldmann fővádlottak és a legények Írnoka, Pfannhauser is ártatlanságukat hangoztatták és bizonygatták, hogy a többiek kívánságára vitték a szót a hivatalos személyekkel folytatott beszélgetésben, de nem biztatták társaikat az ellenállásra. A legények vallomása alapján azonban a tanács, amely — hasonló kirobbanások elhárítására — mindenképen elrettentő példát akart mutatni, Grünert is (30 vallomás alapján), Goldmannt is (15 vallomás és Vittich jelentése nyomán) az elfogatás napjától számított hatheti, hetenként kétszeri kenyéren és vizén való böjtnappal szigorított fogságra ítélte. Ezenkívül elhatározták még Goldmannak hazájába, Poroszországba való hazatoloncolását is. ** 0. L. Htt. Dep. Citt. Normale 68—2—1836.