Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
74 MÉE.KI GYULA Ezeknek a parasztfaragóknak, parasztkovácsoknak száma a zselléresedéssel párhuzamosan nő, hiszen föld és kellő mezőgazdasági bérmunka híján valamiből élniök csak kellett. A jobbágyterheket viselő falusi, vidéki iparosság másik része tanulta mesterségét a vidéki céhekben és tagja is volt valamelyik céhnek. Ez a kétfajta iparosréteg a földesúr engedélyével folytatta mesterségét a falun, míg a mezővárosokban a megye engedélye volt szükséges.45 A földesurak curialis telkén az uradalom szolgálatára álló kézművesek voltak, akik ipari munkájukkal rótták le úri terheiket. A földesúri birtokon élő nem curialis iparűző zsellér házhelyet, legelőt, faizási területet kaphatott, ha ezért bizonyos munkát végzett.4 6 Annak ellenére, hogy ha lassan és nagyon egyenetlenül is, de haladt a vidéki iparfejlődés, mégis teljes joggal beszélhetünk a vidéki iparosság válságáról is. Akkor, amikor számos adat szól arról, hogy egyes vidékek iparossága nem tudja kielégíteni még a helyi szükségletet sem és éppen ezért is engedélyezi a megyei kontárok működését, ugyanakkor se szeri, se száma az olyan adatoknak, amelyek a vidéki céhek kontárok elleni küzdelmeiről szólnak.4 7 Szívósan harcolnak az egyre nagyobb számú falusi kontárok céhbejutása, ill. munkalehetősége ellen, míg ők maguk a mezővárosi, azok pedig velük együtt a sz. kir. városi céhek hasonló magatartásának következményeit kénytelenek elviselni. Csak röviden utalunk itt arra, hogyan iparkodtak a mezővárosiak új remeklésre szorítani a vidéken remekelt mestert, ha valamely mezővárosi céhbe kérte felvételét és teljesen azonosan jártak el a sz. kir. városi céhek falusi vagy mezővárosi pályázóval szemben. Az ürügy és indok mindig a pályázónak az illető hely céheseinél kisebb szakképzettsége.48 Külső látszatra mind városi, mind vidéki viszonylatban azonos módszerek ezek azokkal, amelyekről a versenytárs kiküszöbölésével kapcsolatban az 1760 előtti időkből beszámoltunk. Mégis alapvető a különbség a két állapot között. Akkor a versenytárs kiküszöbölésére azért törekedtek a céhes mesterek, hogy a szűk helyi, fogyasztópiacon mindegyikük megélhessen, mivel ekkor még a hazai termelőerők fejlettségi foka csak a helyi és környékbeli korlátozott terjedelmű fogyasztás kielégítését igényelte és így a monopólium az ehhez a fogyasztáshoz mért mesterlétszám megélhetését « O. L. Hit. Dep. Gitt. 2—224—1848. Az 1836 : VII. tc. 9—1^ §-a megengedte a jobbágytelken élő iparosoknak az úrbéri szolgálatok megváltását. Egyes helyeken azonban, pl. Modorban, tovább robotoltatták őket, szedték tőlük a kilencedet és szőlőbérletük után adót is követeltek tőlük. (O. L. F. I. K. M. Ipar 1848—1'—81) 40 L. 40. jegyzetet. Dr. Végh József ügyvéd és Ács János tiszafüredi (Heves vm.) lakosok adata. 47 V. ö. pl. O. L. litt. Dep. Citt. 2—24—1845, 2—29—1845, 2—43—1845, 2—50—1845, 2—73—1845, 2—84—.1845, 48—38—1842, 59—8—,1840, 48—24—1840, stb. 48 V. ö. pl. O. L. Dep. Citt. 47—3—1847, 47—44—1847, 47—65—1847, 47—77—11847, 2—191—1841.
