Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
72 MÉE.KI GYULA éppúgy, mint mindenütt, Magyarországon is elreteszelték a céhek a bejutás amúgy sem túlságosan széles és nyitóit kapuját. Rendkívül bonyolult és gyakorlatilag nem hasznosítható, nem értékesíthető mesterremekek feladásával,3 3 költséges mestermunkák kijelölésével,3 4 az elbírálás alkalmával különféle ürügyek alatt a remek visszavetésével,3 5 sőt a remek kijelölésének halogatásával is iparkodtak meggátolni a legények céhbejutását. Nem hiányoznak olyan kísérletek sem, amelyek a vándorlási idő fölemelése útján próbál-, ták a legényeket távollartani a céhbejutástól.3 8 Megnehezedtek a céhbelépési dí jhoz járuló és azt gyakran sokszorosan meghaladó egyéb fizetnivalók is.3 7 Kísérleteztek a céhek a zártszám bevezetésével, ill. ehhez a hatósági engedély kieszközlésével.38 Megpróbálták helyenként azt is, hogy a vándorlási idejét kitöltött legényt további vándorlásra szorítsák, hogy ezáltal is kitolják egy újabb versenytárs céhbejutásának idejét.3 9 III. Az eddig elmondottak általában a sz. kir. városi céhek helyzetét vázolták. Nem lesz talán fölösleges, ha most egy futó pillantást vetünk a vidéki ipar 1760 utáni helyzetére. Az eddigiek során már szó volt arról, hogy mezőgazdaság és ipar Magyarországon általában még nem vált el egymástól teljesen és hogy ez a jelenség különösen a vidéken, mezővárosokban és falvakban jelentkezik erőteljesen. Az élő néphagyomány is úgy emlékszik meg az 1848 előtti időkről, hogy „a szegényember az magának tódozott-fódozott". Falun nem igen volt szükség iparosra, mert „a jobbágynak, ami kellett, ahhoz nem kellett iparos".4 0 Az elnyomorodó jobbágy a zselléresedéssel párhuzamosan egyre inkább felhasználta barká-3:1 V". ö. Lampe Ágoston kötélverő legénynek a földmüvelés, kereskedelem- és iparügyi miniszterhez benyújtott panaszát, O. L. K. K. M. Egyveleges, 1849—20. és 25. 34 L. az előző jegyzetet és Mérei: i. m.-ben a 18. sz. iratot. 3ä V. ö. pl. O. L. F. I. K. M. Ipar 1848—1—261. 36 Htt. Dep. Citt. Normale 1823—207—36. 37 A pesti németvargacéhben 25 váltóforintot kellett fizetni belépési díjként, de pl. Szeivertli János felvétele alkalmával 161. RoLlinetz Márton 261, Springer József 161, Kozaurek Ferenc 161, Kozaurek Vince 111 váltóforintot fizetett, annyi volt a felvételi dijhoz járuló egyéb fizetnivaló. (0. L. Htt. Dep. Citt. 36—102a—1847). A ráckevei szűcsök remeklési taksáját is csak kevés legény tudta megfizetni. (U. ott. 2—46—1841). 38 Pl. O. L. Htt. Citt. Normale 5—4—1805, Dep. Citt, 36—177—1839, 36—498—1846. 39 Pl. U. ott. Dep. Citt. 24—5—1840. Különösen szép példa az aradi csizmadiacéh gyakorlata. Ök csak farsangkor adtak ki remeket. Ha valaki ezt elmulasztotta, várhatott egy évig. Ha a kiadott remeket hibásnak találták és visszavetették, szintén csak a következő év farsangján lehetett másikat kérni. (U. ott. 7—85—1846). 40 A Keleteurópai Tudományos Intézet Néptudományi Intézetének 1848-as gyiijtébéből. Kovács Péter (Sárbogárd, Fejér m.) és Natko Gáspár (u. ott.) adata.
