Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

A MAGYAR CÉHRENDSZER 1848 ELŐTT 67 sarjadhatna ki. A céhes ipar nem tud és az idők folyamán egyre kevésbbé lesz képes megfelelni a vele szemben felmerülő mennyiségi és minőségi igényeknek. Lássunk néhány példát. A nagykárolyi timár- és vargacéh Stein János és Freind József kereskedők bőrárulása miatt panaszkodott és kérte a kereskedés megtiltását. Szatmár megye a kérést méltány talannak tartotta, „mind a csizmadiákra, mind pedig azon egész közönségre, melly a nkárolyi piacról a mesteremberektől látja el magát csizmával... s magával a kereskedésnek szabad szellemével is ellenkezne". A timárok céhe azt állította magáról, hogy a kereskedők közreműködése nélkül is el tudja látni a közönséget elégséges bőrrel. Ezzel szemben a csizmadiacéh és a megye, mint a fogyasztásban érdekelt felek, hangsúlyozták, hogy a „helybeli timárok többnyíre csak az erdélyi oláhság által használtatni szokott bocskor bőröket készítenek, a helybeli nagyobb számmal lévő csizmadiákat pedig elegendő alkalmas bőrrel ellátni még jelenleg is annyira nem képesek, hogy azok sokszor félkésziiletü bőröket is kénytelenitetnek megvenni, vagy pedig, hogy mesterségük üzésében hátramaradást ne szenvedjenek, a szükséges bőröket tetemes költség s nagy fáradsággal töllük távol fekvő más városokban beszerezni kényszeritetnek".14

A szakolcai cipész- ós csizmadiacéh azt kérte 1840-ben, hogy engedélyezzék a nem helybeli tímároknak hetivásárokon való árusítását is, mivel a helybeli timárok „sem mennyiségben, sem minőségben nem tudják elégségesen bőrökkel ellátni az alulírt céheket, úgymint a csizmadiák 40 és a szláv cipészek 76 mestert számláló testületét, főleg a műhelyekben annyira szükséges lóbőrrel".1

5 1843-ban a kőszegi timárcéh akarta eltiltatni Czeke Józsefnét és más bőrkereskedőket a bőrárulástól. A helytartótanács, mielőtt döntését meghozta volna, Buda, Modor, Pest, Pozsony és Sopron véleményét kérte ki az ezekben a városokban divó bőrkereskedési szokásokról. A Kőszeghez legközelebb eső Sopron, miután a szokásokat leírta, megemlítette, hogy igen sok ú. n. vizes bőrt hoznak be Ausztriából, mivel ezt a fajtát a magyarok csak ritkán és rosszul csinálják. Ha csak félig-meddig jobbat készítenének, náluk vásárolnának.1

6 A versenyképtelenség közvetlen oka tehát — az adatok egyértelmű tanúsága szerint — a céhes ipar elmaradt technikája, a munkamegosztás fejletlensége iparunkban. A céhes iparos éppúgy dolgozott, mint a földművelő jobbágy, hagyományos, átöröklött 14

O. L. (Országos Levéltár) Htt. Departamentum Civitatense 2—77— 1846. 15

O. !.. Htt. Dep. Citt. 59—1 —4—1840. 16

O. L. Htt. Dep. Citt. 25—23—1843. További példákra v. 5. még pl. O. L. Htt. Dep. Citt. 107—1, 2. —1820, 21—2^—1841, 21—39—1842, 42—8—1847, 25—11—1841, 34—19—1845, 7—1—1829, Dep. Comm. 91^1—1821, 48—67—1843. 5*