Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 41 mozgalmat azonban — mint ismeretes — rövidesen elfojtották, a „főbűnösöket" elfogták és Budán fejvesztésre, felnégyelésre, vagy hosszú fogságra ítélték.10 7 Kik vettek részt ebben az újabb mozgalomban? Mit tudunk szereplőinek személyéről? Bujdosó Györgyről azt olvassuk, hogy „ház-tűz nélkül való csavargó ember" volt, „gazda embereknél lakott-ment. Igaz neve Nagy György volt, mert járt-kelt, kapta a Bujdosó nevet. Vásárhelyre dolgozni járt". Hasonlóan létalapjukat vesztettek a többiek is: „Pető Ferenc vagyontalan,... Szűcs György, Kis Ferenc, hány évesek, hol születtek, nem tudják. Cselédek". És mások is: „csavargó kurucok, . . . egyszerű kóborló tolvajok".108 Mindezek az adatok világosan bizonyítják, hogy a mozgalom résztvevői nincstelen, termelőeszközeiktől megfosztott parasztok voltak; hogy tehát a XVIII. század eleji nagy birtokszerzések jelentős paraszttömegek kisajátítását vonták maguk után. Az eredeti jelhalmozás e mozzanata pedig szüségszerűen váltott ki újabb és újabb parasztmozgalmakat. Ámde ezek a mozgalmak vezető nélkül maradtak. A parasztoknak most már a valóságban nem volt vezérük, „csak bizonyos titokszerű vágyaikban és reményeikben". A Rákóczi-név emléke, egykori kuruc tábornokok utódjainak várása mozdította meg őket nyomorúságukban.10 9 — Mert az elnyomott nép — Károlyi Sándorban való minden csalatkozása ellenére — még fiához, Károlyi Ferenchez is reményeket fűzött. Bujdosó György beszélte pl. „nagy titokban, hogy Károlyi Ferenc ő exja hat esztendő óta dolgozza azt, hogy az ország a királytól elpártoljon". Persze, ebből semmi sem volt igaz, és a jó uraknak „e vallomás jegyzőkönyvbe vétele sok fejtörést okozott, hogy vájjon e magasállású főúr ily gyanúsításának feljegyzése nem fog-e következményekkel járni. . ."n 0 Károlyi Ferenc „őexcellenciája" ugyanis egészen más kérdésekkel foglalkozott ezidőtájt. Nem a királytól való elpártolást „dolgozta", hanem azt, hogy „a várost új úrbéri szabályzat alá" vonja, hogy megnövelje a jobbágyok kizsákmányolását.11 1 És ebben a törekvésében nem állt egyedül: a XVIII. század közepe után következő évtizedek „az új úrbéri szabályzatok" korszakát s ezzel a magyarországi eredeti felhalmozás újabb mozzanatát hozták. * „A községi tulajdon ... ősi germán intézmény volt, amely a hűbériség takarója alatt továbbélt. . . Ennek erőszakos kisajátítása, 107 Szederkényi: i. m. IV. 249—253; Thaly Kálmán: Adalékok az 1735-i Péró. s 1754-i (!) Törő-, Pető- és Bujdosó-féle népforrongás történetéhez. Századok, 1870. 103 Szederkényi: u. o.; Thaly: i. m. 31. 199 V. ö. Horváth Mihály: Magyarország történelme. Bp., 1873. VII. 324. kk. Szederkényi: i. m. IV. 2511. 111 A nagykárolyi gróf Károlyi-család.. .II. 15.
