Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

386 ismertetések ték az uralkodóval való tárgyalások fonalát, míg a radikálisok a parasztságot és általában a népet iparkodtak megszerezni maguknak. Klíma tárgyilagos kritikáját adja a cseh burzsoázia politikájának, úgy, ahogy az főleg Palacky, Havliéek, Rieger állásfoglalásaiban megnyilatkozott. Ismerteti Palack^ ausztroszláv koncepciójának gyökereit, kritikát gyakorol a prágai szláv kongresszus résztvevői felett. A prágai kongresszus szervezőit csekély politikai érettség jellemezte, „nem fontolták meg alaposan, vájjon egyáltalán lehetséges-e, hogy Ausztria egyenrangú nemzetek federációjává alakuljon át. Nem gondolták meg, hogy az ilyen forradalmi jellegű változások csak harc árán jöhetnek létre." Megállapítja Klíma, hogy a szláv kongreszszus nem teljesítette hivatását, gyakorlati eredményei nem mutatkoztak. A júniusi prágai utcai harcokkal kapcsolatban kiemeli a munkásság és a diákság szerepét. Bár minden jel arra mutatott, hogy májusban és júniusban Prágában is a bécsihez hasonló forradalmi erejű megmozdulás születik, nem akadt senki, aki az egész akciónak az élére állott volna, A vezető cseh politikusok, Palacky és Havliéek, ellenezték a felkelést és amikor az kitört, félrevonultak. A radikálisok, köztük Sabina és Frié, ugyan belevetették magukat a felkelésbe, de a lakosságnak csak egy kis töredékére támaszkodhattak. A diákok és a munkásság csatlakoztak hozzájuk, de a polgárság csak kis mértékben támogatta őket. Voltak elszórtan felkelések a falvakban is, de mindez nem tudott egységes erővé kovácsolódni és az akkori cseh politikai élet vezetői közül Friéen s néhány társán kívül nem akadt senki, aki egy fegyveres felkelés jelentőségével tisztában lett volna. Maga Palack^ süketen állt szemben a kor követelményeivel. A kremsieri alkotmányozó gyűlésen azután megmutatkoztak az ausztrofil politika kudarcának jelei: Ausztria federatív államszövetséggé való átalakítása nem sikerült, az uralkodó 1849. április 4-én kibocsátotta az oktrojált alkotmányt. Klíma helyesen frja: „A cseh mérsékelt és konzervatív politika, mely távoltartotta magát az Ausztria területén kitört forradalmi mozgalmaktól, a hazai, bécsi, magyarországi forradalmaktól, most megitta helytelen politikájának levét." A kudarc tanácstalanságba döntötte a cseh konzervatív politikusokat, de a nép, az egész prágai lakosság hatalmas rokonszenvtüntetéseket rendezett a szabadságharc gondolata mellett. A prágai hangulatot élénken tükrözi az a jelentés, melyet Dedery rendőrkomisszárius küldött Helfert államtitkárnak: ,.A diákok és az újságkihordók kifejezetten republikánusok. Hallatlan módon ócsárolják az alkotmányt, a minisztériumot, az ifjú császárt; zavartalanul szitkozódnak az utcán, a kocsmákban. Nyíltan kiáltozzák: Éljen Kossuth (sicl), vesszen a kormány." Jellasich teljesen elvesztette népszerűségét ezekben a napokban a nép szemében s midőn 1849. március 2-án elmondott beszéde ismeretessé vált (ebben Windischgrätzet dicsőíti), a hajdani szeretet gyűlöletté változott. Képét elégették a tereken, letépdesték a falakról. A nép szemében azok lettek a hősök, akik Windischgrätz ellen harcoltak, a lengyelek, Dembinski, Bem és Kossuth. 1849 márciusában teljesen megváltozik a cseh nép viszonya a magyar forradalomhoz; a széles népi rétegek meg értik a magyar szabadságharc nagy politikai horderejét. Megértik azt is, hogy a magyar nép győzelme valamennyi szabadságért küzdő nép érdeke. „Márciusban nem volt Prágában, de a vidéken sém egyetlen olyan fal, amelyen ne lett volna nagy betűkkel felírva: Éljen Kossuth 1 Ezt a kiáltást lehetett hallani a vendéglőkben, ahol az ő egészségére ittak, éjtszaka ez visszhangzott az utcákon." A cseh radikálisok megkísérelték felhasználni a nép hangulatát és fegyveres felkelést kirobbantani, megalakították a Csehmorva Testvériség nevű szervet, összeköttetést teremtettek a prágai német radikális-demokrata fiatalokkal. de az akció nem sikerült, az összeesküvést leleplezték. A radikális vezérek börtönbe kerültek, Prága felett kihirdették az ostromállapotot, mely 1853-ig tartott. Klíma hozzáteszi, hogy ezek az események is elégtelen politikai tapasztalat bizonyítékai. A cseh radikálisok akkor akartak fegyverhez nyúlni, amikor már késő volt.