Századok – 1948

1848 centenáriuma az angol történeti irodalomban. (Ism.: Hatvanyné Elrick Doris) 364

370 ismertetések a „Fore Publications" két kis kötete; a „Szocializmus születése" sorozatból. Az egyik Albert Soboul munkája az 1848 as francia forradalomról, a másik Roy Pascfll professzor írása аи 1848-as német fórra dalomról; azonkívül a „Slavonic Review" 1948-as számai (áprilisban és decemberben jelenik meg), melyek meglehetősen bőven foglalkoztak a 48-as események „elemzésével": és Woodcock „Száz év forradalom, 1848 és azután" című műve. Soboul műve nem mondható sem jónak, sem eredetinek, legnagyobb része a Párisban történt események időrendbeli felsorolása. Végül ezt a következtetést vonja le: „Akármennyire súlyos is volt az 1848-as vereség, ez a dátum mégis mérföldkő a modern Franciaország politikai és társadalmi fejlődésében. 1848 adta a francia népnek) az általános választójogot és a rabszolgaság eltörlését... Az általános választójoggal 1848 ugyanarra a politikai síkra helyezte a munkást és a munkáltatót, a szegény embert és a gazdagot, a négert és a gyarmatosítót, a szerenesés és gazdag kisebbséget és a nincstelenek mérhetetlen tömegét''. Persze igaz, hogy bizonyos történelmi körülmények között a választójog kivívása, nagy győzelem a munkásosztály részére, de nem szabad túlértékelnünk — amint Soboul túlértékeli — a kapitalizmus alatt a választójog jelentőségét. Roy Pascal műve a német forradalomról ugyancsak nagyrészt leíró jellegű, de az eseményekről alkotott elemzése érdekes és néhány új szemponttal szolgál, bár nagyjában követi Engelsnek „Forradalom és ellenforradalom Németországban" című művében adott elemzését. A német burzsoáziáról szóló tanulmány a Németországban e században végbement reakciós fejlemények megvilágításában különösen értékes. Pascal tanulmányának komoly hiányossága viszont az, hogy a német munkásosztály helyzetének elemzését, a forradalomban vitt ezerepét elhanyagolja. A 48-al foglalkozó kiadványok közül számunkra a Slavonic and East European Review lehetne a legérdekesebb. Ez a londoni egyetem szláv és keleteurópai intézetének folyóirata, megbízhatóságát azonban előre kétessé teszi az, hogy reakciós politikai célok szolgálatában áll. Az 1848 áprilisi szám bevezetése 48-al kapcsolatosan állásfoglalását fegyvernek használja a népi demokráciák ellen indított támadásban. Itt világossá válik a folyóirat igazi célja: „Azok a mozgalmak — írja —, amelyek látszólag egy új világot és új paradicsomot ígértek egész Európában, csalódásban és homályban lelték végüket 1848 magasztos ideáljai mégis hosszú ideig tovább gyakorolták befolyásukat, és a választójogért, mint politikai csodaszerért folytatott harc történelme annál is érdekesebb tanulmány ma, amikor a baloldali szélsőségek nyiltan leleplezték magukat és visszautasították a parlamenti szuverenitás elemeit." A folyóirat, tekintettel alacsony és tudománytalan színvonalára, mellyel a problémákat tárgyalja, nem a történettudomány, hanem csak a reakciós propaganda céljait segíti elő. Az egyes cikkek — akarva, akaratlanul — ennek a politikának szolgálatában állnak. Részletesebben folyóiratunk következő számában, külön tanulmányban fogunk vele foglalkozni. Befejezve a 48-as eseményekkel foglalkozó angol történetírásról szóló szemlénket, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb polgári történész műve, hasonlóan annyi más nyugati filozófuséhoz és történészéhez,