Századok – 1948
1848 centenáriuma a francia történeti irodalomban (Ism.: Lederer Emma) 353
358 ismertetések egész kutatásában felismerje a döniő tényezőt."1 * (Kiemelés tőlem.) И yen módon — mondja Labrousse — forradalmasodik majd a történetírás és így fog a régi abszitrakt, befelénéző közgazdaságtan számára új alapokat teremteni, így fog megszületni egy pozitív, statisztikán és társadalmi lélektanon felépülő új közgazdaságtan.1" Ezekben az utolsó mondatokban Labrousse Morazé álláspontjához közeledik, holott egész előadásának felépítése végletesen távoláll Morazénak a történettudomány számára előírt követelményeitől. Ez még élesebben kitűnik a vitából, amely Labrousse előadása után támadt A hivatalos történetírás összes képviselői kiemelik ugyan „Labrousse előadásának magávalragadó erejét stb.", de élesen szembefordulnak vele, először D. Halévy, aki hiányolja L. előadásában a forradalmi „hit" jelentőségét, másrészt a francia forradalmak „francia" jellegének kihangsúlyozását. A következő hozzászóló, Van Kaikon (Bruxelles-ből) azt a kérdést szegezi szembe Labrousseszal, hogy tagadja-e • az emberi értelem számára érthetetlen tényezőknek a, fellépését a történetben, ... hiszi-e, hogy a szenvedélyek, a félelem sokkal komolyabb hatóerők, mint képzelni lehet... és azt gondolja-e, hogy ha valami egyszer nem sikerült, ugyanez más alkalommal sikerülhet..." s. í. t. Az egyetlen, Labrousse-t támogató hozzászóló Georges Lefébvre volt, aki teljes egészében elfogadta L. előadását. Labrousse válaszában azit, magyarázza, hogy például, ha nem sikerült volna 1789 forradalma, akkor sem lehetett volna más a szükségszerű fejlődés folytán a. társadalom alakulása. Hiába lett volna XVI. Lajos helyén IV. Henrik a francia trónon!17 Amikor tehát Morazé és Labrousse , új" történetírásról beszélnek és mind a ketten szociológiáról és pszichológiáról mint a hagyományos történetírást kiegészítő segédtudományokról, véleményem szerint, mégsem egy úton haladnak. Morazé elképzelései, legalábbis ahogyan ez előadásából kiviláglik, a szellemtörténet felé vezetnek, míg Labroussenak аиоп az úton, amelyen halad, el kellene jutnia a marxizmushoz, a helyes történeti szemlélethez. A kongresszusi kötet ismertetéséből tehát világosan, kitűnik, hogy a „hagyományokhoz" ragaszkodó francia történetírás, a polgári hagyományok őrizetében csak regresszív, haladásellenes úton járhat, az , osztályellentétek feloldásának", a burzsoázia aktuális politiká-15 Ne croyez donc pas que je tende à je ne sais quelle explication unitaire, totalitaire de l'histoire. Le fait économique est pour nous le fait majeur, mais non point il s'en faut, le fait unique. Je ne connais, pour ma part, pas plus d'Histoire matérialiste, que de l'Histoire idéaliste. Je ne connais qu'une Histoire positive: celle qui s'applique à faire le tour complet des problèmes, à les creuser aussi profondément que possible, à ne négliger ni le dessus, ni le dessous; l'Histoire qui pose ainsi les questions d'infrastructure et de superstructure, celle qui va des économies aux idéologies. C'est vous dire que notre histoire est à la fois sociologique et traditionelle. Traditionelle, parce quelle ne néglige dans les limites de l'événement, ni l'individu ni le hasard. (Actes 20. 1.) 19 ... en substituant notamment en sociologie économique, à la vieille économie conceptuelle, abstraite, introspective une économie positive d'observation statistique, de psychologie sociale... (Actes 20. 1.) " Actes 26, 1.
