Századok – 1948

1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336

ismertetések 35!) (amint Mód Aladár tanulmánya szemlélteti) a szabadságharc korántsem volt fatális szükségszerűséggel eleve kudarcra ítélve. A győzelmet vagy a bukást közvetlenül csakis a pillanatnyi harc, a demokrácia és a reakció pillanatnyi erőviszonya döntheti el. Ugyan ez áll nemzetközi viszonylatban is. Hanák Péter mutatja ki: ha voltak is nemzeti és osztályellentétek a Habsburg-birodalom elnyomott népei között, „ezek ...azonban 1848-ban objektive másodlagosak, alárendeltek voltak a harca fő céljával... a Monarchia megsemmisítésével szemben". Sőt, miután e népek között inkább feudális, mint polgári eredetű osztályellentétek voltak, éppen ez nyújtott objektive lehetőséget, „a polgári követelményekről való részleges lemondásra, tehát az ideiglenes megegyezésre is" a Monarchia elnyomott népei között (412. 1.). Mindez a dialektikus módszer helyes alkalmazása az adott nemzeti és nemzetközi viszonyokra. Ezek a Forradalom és szabadságharc kötelének legfőbb eredményei. De vessünk futó pillantást a hiányokra is. 1; Szerzőink némelyike még nem egyesíti a forráskutatást а marxistaleninista elmélettel. Ha Ember Győző tanulmánya erősen pozitivista jellegű s így az egyes problémák elvi ideológiai kidolgozására csak kevés gondot fordított, akkor Kenyeres Júliánál és Nemes Dezsőnél éppen azt kell hangsúlyozni, hogy megállapításaikat nem támasztolták kellően alá pozitívumokkal. Pedig világos, hogy éppen a dialektika módszere követeli meg, a kellő anyaggyűjtés és a ténytörténet kiértékelésének egységét. Ennek hiányában pl. Nemes Dezső tanulmánya valóban „csak kezdet ...lehet" a magyar munkásság 48-as történetének tanulmányozására. Szerzőnek Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 18t8—49-ben c. értékes forráskiadványát még nem volt módjában felhasználni s így dolgozatának szempontjai többnyire Szabó Ervin könyvének alapos felhasználására és megállapításainak korrigálására szorítkoznak. De éppen azt a kérdést — tudniillik a munkásság „harcos proletár szárnya" kérdésének vizsgálatát —, amely Szabó Ervin után új szempont a 48-as munkásság szerepének tanulmányozásához, kellő adatok hiányában nein dolgozta ki eléggé. Nem a forráskutatás hiányosságából következik Nemes Dezsőnek az a hibája, hogy a munkásság forradalmi szerepét elhanyagolja. A munkásság társadalmi követelésének erős hangsúlyozása mellett a forradalmat előlendítő szerepét éppen csak megemlíti. 2. A kellő anyaggyűjtés hiányából következik azután az a módszerbeli fogyatékosság (ez néhol Mód Aladár tanulmányánál észlelhető), hogy a biztos elvi és politikai vonalvezetés nem párosul eléggé a tényanyag hasonlóan biztos és széleskörű kezelésével. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a tanulmány egyes részeinél konkrétumok helyett, már az előző részekből ismeretes gondolatsornak felújított konklúziójával találkozik az olvasó. 3. Végül ki kell emelnünk Kenyeres Júlia tanumányának azt a lényeges hibáját, hogy a magyar kormánynak csupán a reakciós nagyhatalmak ellentéteire építő külpolitikáját ítéli el, de a forradalmi népekkel való szövetkezés elhanyagolását nem hibáztatja. Ezek a negatívumok azonban korántsem változtatnak azon a tényenhogy a Forradalom és szabadságharc kötetének szerzői megértették 1848 százéves ünnepének jelentőségét. Megértették, mert „a magyar nemzet nagy történelmi múltját" idézték fel és „dicső hagyományok életrekeltésével" mozgósították ,,a népet a mai, nem kevésbbé nagy feladatok megoldására" (Révai, i. m.). * Vizsgáljuk meg most azokat a tanulmányokat, amelyek a 48-as forradalom fontosabb részletkérdéseivel foglalkoznak. Szabó István tanulmányában (A jobbágybirlok problémái 1848—49-ben, Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp., 1948, 311—396. 1.) azokat a jogi problémákat tárgyalja, amelyeket a negyvennyolcas jobbágyfelszabadítás vetett fel, illetve élezett ki. Egyenkint ismerteti a parasztok és a földbirtokosok között fennállott feudális jogi viszonyoknak azokat az elemeit, amelyeket a negyvennyolcas törvényhozás nem számolt fel, s bemutatja, milyen kifogásokat