Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
30 P. ZSIGMOND pAL van-e, aki élére álljon forradalmi megmozdulásuknak, vezesse őket a küzdelemben. És most még vannak a magyar társadalom uralkodóosztályában olyanok, akik élére állnak a nincstelen tömegnek: ott látjuk tehát a bujdosókat — mint kurucokat — Thököly felkelésében és Rákóczi szabadságharcában. Ezek a szabadságmozgalmak azonban elbuktak s így a bujdosók jelentős része számára nem nyilt kiút: továbbra is kénytelenek voltak eddigi életmódjukat folytatni. A töröktől visszafoglalt gyér népességű területekre való telepítés ugyan sok parasztot juttatott ismét földhöz, de,— mint később még utalunk rá —- nem kis számban maradtak továbbra is nincstelen szegénylegények. Sőt: a Rákóczi-szabadságharc bukása után további adalékkal bővült az eredeti felhalmozásnak az a mozzanata, amely tulajdonképen a bujdosókhoz vezetett bennünket: ,,a hűbéri kíséretek feloszlatása". Magyarországon ezt a legközvetlenebbül a familiaritás intézményének felbomlásában figyelhetjük meg, a XVIII. század elején. Ismeretes, hogy Magyarországon a familiaritás intézménye azt jelentette, hogy a kisebb birtokosok „önként" vagy nyílt kényszer alatt beállottak a környék egyik előkelő nagybirtokosának szolgálatába. A nagybirtokos azután megbízta őket gazdasági ügyeinek vezetésével, pereinek vitelével, uradalmainak, várainak felügyeletével, s főleg belőlük kerüllek ki a nagybirtokosok fegyveres csapatai. Ez a familiárisi viszony a maga középkori-feudális jellegében szinte érintetlenül állott fenn a XVII. századig, sőt a szétdarabolódott ország viszonyai között igen élesen kidomborodott, az ú. n. dominus-servitor kapcsolat formájában. „A servitori viszony anvnyira élő valóság, hogy az országos törvények is kénytelenek vele foglalkozni — ellentétben Werbőczi hallgatásával — ... A servitor és dominus közt éveken, sőt évtizedeken át fennáll a viszony. . . Minél több vára és földje van (t. i. a nagybirtokosnak), annál több szolgát tarthat, és minél több és hatalmasabb szolgája van, annál szélesebb területre terjesztheti ki befolyását. Az egyes nagybirtokok területén a középkori viszonyokon is túlmenőleg, a kis- és nagyservitorok egész hierarchiája fejlődik ki..., ... mert a servitori viszony a birtoktalan kisnemestől, vagy attól kezdve, akinek a földjét a török ette meg, megszakítás nélkül egybekapcsolja a dominus uralma alatt a középbirtokos, sőt egészen nagy családok tagjait."60 „A fiatal köznemesek, mint a várúr gyermekeinek játszótársai, szinte csapatosan éltek egy-egy főúri várkastélyban,... tanulva a fegyverforgatást."6 1 Ez a helyzet azonban a XVII. század második felében kezd megváltozni. Maga Rákóczi ezt azzal indokolta, hogy a nép elszegényedése következtében a főurak jövedelmei erősen megcsappantak, M Szekfü Gyula: i. m. III. 171.—1Г73. M Málvusz Elemér: A Rákóczi-kor társadalma. Rákóczi Emlékkönyv. Bp., 1935. И. 38.
