Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 297 Itt néhány szóval vissza kell nyúlnunk azonban az 1848—49-i magyar forradalom osztályerőviszonyainak kérdéséhez. Az ország gyarmati függésének és ebből következően a polgári viszonyok fejletlenségének nemcsak az volt az eredménye, hogy a forradalom vezetőosztálya a középbirtokos nemességből került ki, hanem az is, hogy a város plebejus rétegei nagyon keskeny alapot képeztek igazi jakobinus szárny kialakításához. Ezért nem valósult meg szoros szövetség a parasztsággal, ezért volt képtelen a forradalom a feudális intézmények radikális elsöprésére és ezért nem tudta a nemzetiségi kérdést sem megoldani. Ezért jött létre későn a románmagyar megegyezés. Innen származik az ellentmondás is a nemzetiségi törvény létrejöttének útja és a törvény szövege közt. Ugyanakkor, amikor az utóbbi a nemzetiségi kérdés szempontjából egyszerre juttatott kifejezésre polgári és nemesi korlátoltságot és az agiárkérdéssel egyáltalán nem foglalkozott magának a megegyezésnek objektív osztálytartalmát a parasztsággal — elsősorban a román parasztsággal — való szoros szövetség képezi. Bálcescu mögött Jancu állott, Jancu pedig fegyveres paraszthadak vezére, már 1848 tavaszán a parasztdemokrácia jelszavát hirdette: „Örökváltság ingyen, vagy halál!" Ezek a paraszttömegek voltak azok, amelyek az 1848. május 15—16-i Balázsfalvi gyűlés határozataira, minden Sagunák és Barmijuk dacára, parasztidemokratikus követeléseiknek bélyegét rányomták. A magyar szabadságharc osztályerőviszonyaiból származó nemzetiségi és osztályellentéteket a bécsi kamarillának sikerült arra felhasználnia, hogy a parasztháború harcrakész csapatait, így a román parasztságot is, eltépje a forradalomtól. Ez is egyik ellentmondása szabadságharcunknak — a parasztháború erői csak közvetlenül buk&sa előtt jelentkeznek egyesülésre — amikor már késő. A további kérdés az, jelentkezik-e a szabadságharc utáni években tendencia ennek a késésnek a behozására, azaz van-e olyan változás az osztályerőviszonyokban, amely újabb forradalom és szabadságharc kitörését lehetővé teszi? Ami az ország területén élő nemzetiségeket illeti, ezekben a Hnbsburg reakció évei alatt kétségtelen mindjobban felgyülemlett az elégedetlenség. Bécs nyelvszabadságot, önkormányzattal bíró koronatartományokra épített federatív államot, teljes egyenjogúságot igért a nemzetiségeknek 1848-ban, — ehelyett a centralizált államhatalom katonai és bürokratikus aparátusának elnyomatása alá kerültek. A nemzetiségek nyakára „csak a gleiche Berechtigung, akarom mondani a gleiche Berechtigung alapján a német nyelv tolatott",15 jellemezte találóan a helyzetet Wlad Alajos román képviselő az 1861-i magyar országgyűlésen. Közös az ellenség, a Habsburg abszolutizmus, az osztrák állam személyében. Ennek felismerése a nemzetiségek — és köztük a 15 Idézi .,Háborús Felelősség", 1929. június 1. vol. no. 3. (az 1861-i ogy. XXXIV. ülésének naplójából).
