Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
24 Г. ZSIGMOND PÁJj szokott bujdosni".2 9 Mindéből és sok hasonló adatból3 0 világos, hogy a „spekuláló bérlők" szerepét, akik Angliában „a régi lakókat tömegesen elűzték", Magyarországon ebben az időben — persze kisebb, de eléggé jelentős mértékben — a földesúri tisztek, ispánok játszották, akik a maguk külön zaklatásával tetézték a jobbágyság kizsákmányolását és előmozdították kisajátítását. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy csak a gazdatisztek túlkapásai hatottak ebben az irányban és maguknak a földesuraknak az önkénye még nem vezetett erre. A földesurak tilalmazták ugyan tisztjeik visszaéléseit, de rendkívül jellemző megokolással. A már említett szendrői és murányi uradalmi utasításokban olvassuk: „Udvarbíró uram, ispánok és kulcsár az úr jobbágyaival sem magoknak, sem másoknak semmiféle munkát ne tétessenek", mert „az mely industriával magok számokra az tisztviselők ezen dologhoz hozzáérkeznek, azon industriával ő nagysága oeeonomiájához miért nem érkezhetnének és annyival az ő nagyságok majorságát miért nem öregbítették". Szóval nem is olyan tilalmas dolog a jobbágyokat mértéktelenül kizsákmányolni, esetleg elbujdosásra kényszeríteni, — ha az a földesúrnak válik hasznára, az ő majorsági földjét gyarapítja, vagyis a földesúri árutermelést és pénzgazdálkodást mozdítja elő. Az utasítások világosan kimondják, hogy az udvarbírák „nem azt, az mi volt, hanem az mi meglehet, végbe vinni" kötelesek, tekintettel a vidék alkalmas voltára, „qui locus est omnis generis allodiationis capacissimus".31 (Mégpedig a szendrői uradalom éppúgy, mint a murányi birtok!) — Eszterházy Pál sem elégszik meg a csicsva-vári udvarbírónak adott utasításában azzal, hogy „ha hol magvaszakadt jószág leszen, azt az úr számára foglalja", hanem azt kívánja, hogy „nemcsak magunk majorságbeii földeinket, hanem a mely jobbágy helyeink faluinkban puszták volnának, ... azokat is szépen megszántasd ot mi számunkra" és csak „az mely puszta quarták után való szántóföldet nem győznél megszántani mi számunkra, azokat... osztasd a jobbágyok közt".3 2 Stb. De hiszen — mondhatná valaki — számos adat szól éppen ellenkezőleg is. Az uradalmi rendtartásokban az is olvasható, hogy: „magát penig az jószágban úgy viselje udvarbíró uram, hogy az úr ő nagysága jobbágyai nem hogy fogyjanak, hanem inkább gondviselése alatt augtáltassanak" és az udvarbírónak kötelessége, „hogy nemcsak az elbujdosott jobbágyok vissza vételére és helyben letelepedésekre, hanem puszta helyeknek idegenekből való megtelepítésére is szorgalmatos vigyázása legyen".33 És általában gyakran hal-MGtSz 1901. 117. s» Pl. MGtSz 1896. 328; 1900. 274, 328. « MGtSz 1901. 116—117. 271; 125, 279. 32 MGlSz 1895. 335, 338, 342; v. ö. u. o. 199; 1894. 245; 1899. 130, 23b; 1902. 473—474; 1903. 153; stb. M MGlSz 1901. 115, 123, 276.
