Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a prágai szláv kongresszus centenáriumára 243 vok politikai küzdelme önálló utakon fejlődött és hogy a csehek az élen jártak e politikai harcokban. A szlávok mozgalma, függetlenül attól, hogy a bécsi és pesti küzdelem megindulása előtt, vagy után kezdődött, ebben az első szakaszban több közös vonást árul el. A forradalom tavaszán a különböző szláv népek nemzeti mozgalmai mindenütt eljutottak a nemzeti követeléseknek petíciók és népgyűlések útján való megfogalmazásáig. Mégis, a köztük fennálló szociális-gazdasági különbségek következtében nemzeti mozgalmaik forradalmi megnyilvánulásai is különböztek egymástól. Míg a cseheknél és a vajdasági szerbeknél fontos és hatalmas tényezőnek számított a városi lakosság megmozdulása 48 márciusában, Horvátországban és más helyeken (pl. szlovák területen) kisebb volt a jelentősége. A cseh mozgalom központja, Prága, teljesen a kapitalista kor bonyolult osztályviszonyokkal és fejlett gazdasági élettel rendelkező városa volt és lényegesen különbözött a délmagyarországi szerb városoktól, amelyek nagyrészt csupán mezőgazdasági vidékek közigazgatási központjai voltak. Ezért volt a prágai mozgalom döntően városi jellegű s ezért volt a Vajdaság városi mozgalma kapcsolatban a paraszti tömegekkel, különösen olyan helyeken, mint Nagykikinda.15 A szláv mozgalmaknak a belső, helyi viszonyoktól függő jellege, a szlávok nemzeti elnyomása a Monarchián belül, nagyrészüknek a lemaradása az általános európai fejlődéstől (gondoljunk itt a sztálini megállapításra az elkésést illetően), valamint a közös származás, a szláv tudat nem lebecsülendő tényezője már indokolhatná a különböző szláv nemzeti mozgalmak összehangolását és az együttes fellépés megkísérlését. Ha ehhez hozzávesszük a német egységmozgalom nagyjelentőségű eseményeinek a kihatását a szláv mozgalmakra, akkor méginkább érthető a prágai szláv kongresszus megrendezése. A frankfurti birodalmi gyűlés azon kívánsága, hogy Csehországot be kell kebelezni a germán birodalomba, kihívás volt nemcsak a csehek, hanem a többi szlávok felé is. A cseh burzsoázia vezetőjének, Palacky Ferencnek „Levél Frankfurtba" című műve volt a felelet erre a kihívásra és arra a meghívásra, hogy a csehek vegyenek részt a frankfurti bizottság munkájában. Palacky ebben a levélben megfogalmazta az ausztroszlavizmus programmját, amely, ha reformált és föderatív formában is, Ausztriát fenn akarta tartani. A Habsburg-monarchia megtartásának a vágya világosan mutatja, hogy az ausztroszlavizmus programmjában már a kezdet kezdetén voltak reakciós eszmék. Még jobban érvényre jutottak ezek a reakciós eszmék később annak a támogatásnak a formájában, ahogy a liberális cseh burzsoázia és a többi szláv népek nacionalista vezetőosztályai a bécsi feudális abszolutizmus segítségére 11 Nyikitin i. m„ Voproszii isztorii, 1948. 7. sz. 3o. 1. V. Bogdanov, A dunamenti szláv népek szerepe 1848—49-ben, a szovjet történetírók új kutatásainak a megvilágításában, Historijski Sbornik, Zagreb, 1948. I. évf. 1'—4. sz. 50. 1. 16*
