Századok – 1948
Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208
218 arató endre kezik, ha ellenfelei, rovására hoznak törvényeket, ezek ellen még fel sem emelheti szavát."2 3 Ez természetesen igaz, ezt Stúrék éppúgy tudták, sőt harcolnak is jogaikért, de parasztságukra kívánnak támaszkodni és nem a cseh polgárságra, nemességre. Éppen ezért1 folyik a harc, hogy kinek segítségével valósítsák meg a polgárinemzeti átalakulást. Stúrék felismerik a helyes utat és éppen ezért indul meg közöttük és a cseh polgárság között a küzdelem, amelynek egyik és legsúlyosabb harci területe volt a nyelvvita. „Legdöntőbb egy irodalom felvirágozására az olvasóközönség nagysága — írja Kollár —, olvasó azonban csak ott van, ahol nagy terület van és sok ember. Már pedig Magyarországon kevés szlovák él, nekik írni és könyvet nyomtatni nem éri meg a fárads ágot."2i Ezzel lényegében azt mondja Kollár, hogy a szlovák néppel nem érdemes foglalkozni. A fenti nyelvvitában, bár csak a kultúra területén, de kétségtelenül tükröződnek a polgári haladás kérdései. És hogy döntő módon a kultúra területén folytak ezek a harcok, az ismét a fejletlen viszonyokkal magyarázható. Ehhez hasonló jelenséggel találkozunk a magyar fejlődésben Kazinczyék nyelvújítási harcaiban.2 5 A két csoport közötti harc azonban nemcsak a nyelv kérdésében folyt. Több egykorú megnyilatkozás számol be arról, hogy a konzervatívok a polgári nemzetállam egyéb célkitűzéseivel is szembenállnak. Kollár pl. nem engedi meg a neki alárendelt tanítónak, hogy résztvegyen a vasárnapi iskolák és ezzel a szlovák mozgalomnak szervezésében és munkájában. Egy más alkalommal önkényesen, a rendelkezések ellenére, betiltotta a vasárnapi iskola működését és amikor rámutattak arra, hogy ez jogtalan cselekedet volt, más módokat keresett Stúrék működéseinek megakadályozására.2 6 A haladó szlovák polgárság körében tudatos a szlovák nyelv és a polgári-nemzeti átalakulás közötti összefüggés, világosan látja Kollárék szerepét, konzervativizmusukat és világosan áll előtte az a feladat, amit el kell végeznie. „Kollár és hívei nemcsak a szlovák nyelv ellenfelei, hanem a mértékletességi egyesületeknek, a vasárnapi iskoláknak és az összes újításoknak is — írja Húrban —, mely újításokkal mindenki foglalkozik, aki jót akar tenni a szlovák néppel, s ezek mind egyúttal a szlovák nyelv mellett állnak." „Meg-23 Hlasové.. (Húrban bírálatából átvéve.) 24 Hlasové... (Húrban bírálatából átvéve.) V. ö. ezzel kapcsolatban Stúr levelét Hroboiíhoz, amelyben élesen szembeszáll Kollár álláspontjával ,,tele van hazugsággal és vádaskodással". 1846. jún. 20. SbMS. V. 146. 26 Révai József: Kölcsey Ferenc 11. o.: „...a nyelvújítás és irodalmi újjászületés harcaiban — ha irodalmi viták formájában is — valóban tükröződtek a polgári haladás problémái és azok az ellentétek, melyeket a polgári haladás követelményei egy mérhetetlenül elmaradt országban kiváltottak." 28 Daxner két levele. Skultéty Horislavhoz. 1847. febr. lö. és 1846. aug. Skultéty-hagyaték II. fasc. A. S. N. M., Turc. Sv. Martin. Ugyancsak Kollár és Stúrék ellentétéről számol be Daxner egy harmadik, Skultétyhez írt, levelében <1.846. jún. 8-án (megtalálható ugyanott).
