Századok – 1948
Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208
a szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt 213 mozgalom a magyar szabadságharccal. A Felvidéken, a viszonylag nagyobb tőkével rendelkező polgárság nagy többsége magyar, német és zsidó nemzetiségű. Ha akad közöttük szlovák, osztályérdekei, a többivel együtt, az osztrák gyarmatosító ellen a középnemesség mellé állítják. Jellemző esetként foghatjuk fel, hogy csaknem teljesen szlovák lakosságú Trencsén városában, szlovák polgári érdekekért harcoló Slovenskje Národnje Novininek csak egyetlen előfizetője van.1 1 A nagyobb tőkével rendelkező polgárság álláspontjára jellemző a forradalom alatti szereplése. Erről többek között Lewartowsky számol be a hadügyminiszterhez írott jelentésében. E szerint a szlovák kerületekben nem kell félni osztrákellenes népfelkeléstől, bár a kisnemesség és az értelmiség nagy része, a zsidók, „a csődbejutott polgárok" erőteljesen támogatják a felkelőket.1 2 Mi más érthető csődbejutott polgár alatt, mint az a kis réteg, amelynek életformája kiemelkedik a polgárság többi rétegének életformájából és egyedül nevezhető polgárinak. Itt nem esik szó arról, hogy a polgárok milyen nyelven beszéltek, miután szlovák nyelvterületről volt szó, akadt közöttük szlovák polgár is. Ezeket a polgárokat azonban, miután szembe állottak a szlovák nemzeti mozgalommal nem soroljuk a szlovák polgárság közé. A továbbiakban a szlovák polgárságon a fentebb körvonalazott rétegeket értjük. Ezekután tekintsük végig a szlovák nemzeti mozgalom fejlődését. A szlovák nemzeti mozgalom a XVIII. század végén indul meg. Ebben a korszakban, a feudalizmus korában ez a nemzeti mozgalom csupán szellemi síkon folyt és a nép nyelvének irodalmivá emelésében, a nemzeti kultúra, elsősorban a nemzeti irodalom megindításában és művelésében merült ki. (Bernolák és iskolája, Tablic és Palkovic.) Ehhez hasonló jelenséget tapasztalhatunk a magyar fejlődesben is. A francia forradalom, amely megteremtette a polgári társadalmat, nagy visszhangot váltott ki olyan elmaradt országban is, mint Magyarország. Miután azonban a feudális Magyarországon polgárság nem volt, a költők és írók az irodalomban, a nemzeti nyelv megteremtésében valósították meg a polgári világot. „A magyar nyelvért való harc tehát kiindulópontja volt a feudalizmus elleni küzdelemnek, kezdeti formája volt a nemzet polgári egységéért a nemesség és jobbágyság feudális rendi ,elkülönözés'-e ellen folytatott harcának."1 3 Bernolák Antal, Fándli György, Tablic Palkovic a polgári fejlődés megindítói voltak, előfutárai a harmincas és negyvenes évek szlovák polgári értelmiségének. A húszas, har-11 SNN. (Slovenskje Národnje Novini) 1848. 254. sz. 1016. о. 12 Lewartowsky báró, a szlovák szabadcsapatok parancsnoka jelentése a bécsi hadügyminisztériumnak Steier i. m. II. k. 523. o. 1S Révai József: Kölcsey Ferenc c. tanulmánya, megjelent az említett gyűjteményben, 13. o.
