Századok – 1948
Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208
a szlovXk nemzeti mozgalom a forradalom előtt 211 Milyen szerepet töltött be a szlovák megyék nemessége? Mint uralkodó osztály természetesen magyarnak vallotta magát, osztályérdekei a magyar nemzeti mozgalom mellé állították a nemességet. Ilyenformán szlovák nemességről nem is beszélhetünk. Ezek a nemesek tehát a szlovák nemzeti mozgalommal szemben ellenséges álláspontot foglaltak el.7 Igen érdekes megfigyelnünk a szlovák kisnemesség viselkedését a szlovák, illetőleg a magyar nemzeti mozgalommal szemben, hogyan ingadoznak, nemzeti- hovatartozásukat milyen mértékben befolyásolja osztályérdekük. А XIX. század elején, egészen a negyvenes évek közepéig a szlovák kisnemesség támogatja a szlovák mozgalmat, ettől várják nemesi privilégiumaik megőrzését a reformokért harcoló középnemességgel szemben. Ez a tény egyébként világosan kitűnik egy egykorú megnyilatkozásból. A Slovenskje Národnje Novinit, a szlovák nemzeti mozgalom lapjának megindulását támogatja a kisnemesség, de kíváncsisággal várja, hogy konzervatív, vagy liberális programmal lép-e majd fel a lap. „Ha mint liberális lép fel" — számol be az egykorú levél —, „akkor a turóci kisnemesség, mint hallom, támogatását megtagadja, mert az ő szlavizmusuk csak akadály kíván lenni a magyar liberalizmus útjában, lelkükbe a szláv gondolat nem hatolt be."8 Ez az utóbbi adat kétségtelenül bizonyítja, hogy a szlovák kisnemesség osztályérdekeinek megfelelően választja meg nemzetiségét, nemzeti öntudata osztályérdekeinek függvénye. Ugyancsak ezt bizonyítja, hogy a szlovák mozgalom új irányvonalát képviselő Slovenskje Národnje Novini megjelenésével megszűnnek úgy ennek, mint a szlovák mozgalomnak támogatói lenni. Hogy mennyire osztályszempontok döntik el a kisnemesség nemzeti hovatartozását, arra vonatkozóan érdekes adalék Hodza Milán Miloslav beszámolója 1848 tavaszáról.9 A liptói kisnemesség a márciusi eseményeket szörnyű felháborodással fogadja, így beszélnek: „Ördög, Hungarus, Magyar, Szlovák, nekem minden mindegy, ha nemesi jogaim elvesztem. Az orosz cár lehet mindnyájunk reménysége, akik nem akarunk ' Stur Lajos Václav Stanékhez írt levelében beszámol az árvái, liptói és turóci nemességről, „nemességünktől semmi jót nem várhatunk", mert szembenállanak a szlovák nemzeti mozgalommal. A levél dátuma: 1841. szept. 22. Literarní Archív Národního Múzea, Praha (Nemzeti Múzeum Irodalmi Levéltára, Prága), a továbbiakban L. A. N. M. — V. ö. még Fejérpataky Gáspár Amerlinghez írt levelét (1844. márc. 12. L. A. N. M., Praha). Daniel Sloboda Semberához írt levelében (1845. febr. 22. L. A. N. M., Praha) a szlovák nemesség elpártolásán kívül a nemesség életmódjának súlyos kritikáját is adja: ,,Jól ismerem a szlovák közép- és kisnemeseket: állhatatlanok mindenben, lusták a művelődésben, megmagyarosodtak szokásaikban és csak abba fognak bele, ami könnyű nekik. Lármától hangos a szájuk, de nem cselekszenek. Vitám et sangvinem pro patria; csak pénzt ne kérjetek tőlük, csak semmi pénzt." 8 Cipkay Skultétv Horislavnak 1845. febr. 28. Archív Slovenského Národného Múzea. (A. S. N. M.) Túré. Sv. Martin, Skuitéty-hagvaték, II. fasc. 0 Steier: A tót nemzetiségi kérdés 1848—19-ben. I. k., idézet Hodza M. M. Der Slowak c. munkájából. 14*
