Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

202 v. voiigin A „Kiáltvány" azonban politikai jellegű okmány. Ezért nem szabad benne a társadalmi viszonyok és az osztályharc részletes analízisét keresnünk a társadalmi fejlődés valamennyi korábbi fokán A továbbiakban Marx és Engels a kapitalista társadalomra összpontosítja figyelmét. Bemutatják, hogyan fejlődtek a termelő és csereeszközök a feudális társadalomban, hogy következett a céhrendszerre a manufaktura s hogy váltotta fel később a manufaktúrát a mai nagyipar. Elmondják, mint nőtt és fejlődött az ipar és kereskedelem növekedésével párhuzamosan a burzsoázia, s hogyan szorította ki a középkorból fennmaradt régi társadalmi osztályokat. Vázolják a burzsoázia politikai sikereit, amelyek gazdasági megerősödésével párhuzamban mind jelentékenyebbek lesznek, mígnem kiharcolja magának a kizárólagos politikai uralmat, s az államhatalmat átváltoztatja „az egész burzsoá osztály közös ügyeit intéző bizottság"-gá. A polgárságnak a régi osztályok ellen vívott harca ilymódon „a társadalom épületének teljes átalakításával" végződik. A polgárság győzelmének legfőbb oka az, hogy a feudális társadalomban kialakult termelő és csereeszközök fejlődésének egy bizonyos fokán a feudális tulajdonviszonyok többé „nem feleltek meg a már kifejlett termelőerőknek. Gátolták a termelést, a helyett, hogy előmozdították volna. Csupa bilinccsé váltak. Szét kellett zúzni, szét is zúzták őket." „A Kommunista Kiáltvány" szabatosan, éles vonalakkal vázolja a burzsoá rendszer negatív káros hatását a társadalom szellemi és erkölcsi fejlődésére: a „készpénz" uralkodik, minden megvásárolható, a burzsoázia nyíltan és szemérmetlenül űzi a kizsákmányolást. Másrészt bemutatja, milyen óriásit fejlődtek a termelőerők a burzsoá rendszerben, bemutatja a termelésben szakadatlanul folyó átalakulást, a civilizáció, s vele együtt a polgárság hatalmának kiterjedését az egész világra. „A burzsoázia alig százéves osztályuralma alatt tömegesebb és kolosszálisabb termelőerőket hozott létre, mint minden letűnt nemzedék együttvéve. Természeti erők leigázása, gépek, a vegyészet alkalmazása az iparban és földmüvelésben, gőzhajózás, vasutak, villamos távírók, egész világrészek müvelés alá vétele, folyók hajózhatóvá tétele, a földből előteremtett népesség: — melyik korábbi század sejthette, hogy a társadalmi munka méhében ilyen termelőerők szunnyadnak?"8 Azonban éppen a termelőerők ilyen arányú megnövekedése hordja magában a polgári rendszer bukását. „A polgári termelési és csereviszonyok, a polgári tulajdonviszonyok, a modern polgári társadalom, mely oly hatalmas termelési és csereeszközöket varázsolt elő, hasonlít a boszorkánymesterhez, aki nem ura többé a földalatti erőknek, melyeket felidézett" — mondja a „Kiáltvány". A mai termelőerők lázadoznak a polgári tulajdonviszo-8 Marx K. és Engels F. a „Kommunista párt kiáltványa" (oroszul). 53. o. Moszkva, 1948.