Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

196 v. voiigin lyok jellegében beállott változásokat. Jellemző, hogy Babeuf hívet az „osztály" kifejezést nem is használják ebben a viszonylatban. A „szegénység" számukra egy tagozatlan fogalom. A felkelés előkészítése közben a Babeuf-csoport nagy gonddal ápolta kapcsolatait a munkássággal. De nem voltak képesek arra, hogy megértsék a proletariátus, mint különleges társadalmi osztály jelentőségét. Várták az új, népi forradalmat, a plebs forradalmát. Babeuf követőinek történetszemlélete még igen távol állt a történelmi folyamat tudományos felfogásától. E történetfelfogás természetesen nem lehetett alapja a jövendő kommunizmusnak. Babeuf hívei valóban nem történelmi, hanem racionális érveket hoznak fel a kommunizmus szükségszerűsége mellett. Felhasználják .a XVIII. századi felvilágosodástól örökölt természetjog-teóriát, annak „örökérvényű" tételeit, az ember „elidegeníthetetlen" jogait. A természetjog egyik ilyen örökérvényű tétele szemükben az egyenlőség. A természet minden embernek egyenlő jogokat adott, hogy éljen javaival, egyenlő jogokat adott a boldogulásra. A pozitív jogban azonban nem a természetjog valósult meg. Mindenütt az egyenlőtlenség uralkodik, forrása pedig a magántulajdon. A kommunista rendszer, amelynek megvalósítását Babeuf hívei célul kitűzték, számukra a természetes, észszerű és az ember természetes tulajdonságainak megfelelő rendszer. * A tömegek proletarizálódása, a bérmunkásság létrejötte és szenvedései képezik előzményét annak a számos elméletnek, amit közös névvel „utópista szocializmus"-nak neveznek. E társadalomelméleti irány képviselői őszintén együttéreznek a kizsákmányoltakkal és őszintén keresik azt a módot, amellyel meg lehet valósítani a kizsákmányolást lehetetlenné tevő társadalmi rendet. „Tudatában vannak annak, hogy terveikkel főként a munkásosztály, a legtöbbet szenvedő osztály érdekeit védelmezik."5

De mint Marx megállapította, az utópisták szociális koncepciói „fantasztikus" jellegűek, minthogy abból a korból származnak, mikor a proletariátus osztályharca még nagyon alacsony fokon állott. Az utópisták látják az osztályérdekek ellentétességét, de úgy érzik, hogy ők felette állnak ezen ellentéteknek. Hiszik, hogy az általuk felfedezett szociális tanok meg fogják szüntetni az ellentmondásokat, egyben pedig a társadalmi bajokat is. Az utópista szocializmus nem tárhatta fel a szükségszerűen az új, kizsákmányolástól mentes társadalmi rend felé vezető történelmi fejlődés törvényszerűségeit, nem láthatta a proletariátus nagy történelmi hivatását. A forradalom előtti legnagyobb utópista, Morelli, a Babeuf-csoport közvetlen tanítója, teljesen racionalista elveket vallott. Számára a fennálló rendszer „észellenes" és természetelle-5 Marx Károly Válogatott munkái (oroszul) I. köt. 165. o.