Századok – 1948
Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191
194 v. voiigin „Bár a burzsoázia általában és egészbenvéve a nemességgel vívott harcban joggal nevezhette magát kora különböző dolgozó osztályai képviselőjének — mondja Engels —, mindazonáltal minden nagyobb burzsoá megmozdulásban feltör azon osztály önálló mozgalma, amely a mai proletariátus többé-kevésbbé fejlett elődje volt."3 A proletalizált néptömegek érdekeit és törekvéseit tükröző ilyen megmozdulásra a legjobb példa a francia polgári forradalom idején fellépő úgynevezett Babeuf-féle összeesküvés. A forradalom elején még nem látták egészen világosan azt a határt, amely elválaszt ja a forradalmi tömegek élére álló polgárság érdekeitől általában a dolgozók, különösképen pedig a munkásság politikai érdekeit. A francia munkásság a nélkül vett részt a forradalomban, hogy felismerte volna saját külön társadalmi oszlályjellegét. De a forradalom idején fokozott mértékben folyó osztályharcnak feltétlenül nyomot kellett hagynia önudatában. A forradalom első időszakában a munkásság a kispolgári néprétegekkel vállvetve, a nélkül, hogy politikailag elhatárolta,volna magát tőlük, a régi rend azon maradványainak eltörléséért küzdött, amit az alkotmányozó nemzetgyűlésen túlsúlyban levő nagytőkések érdekeinek képviselői igyekeztek megőrizni. A munkásság élénk részt vett a párizsi népnek a monarchia ellen vívott harcában, amely az 1792. aug. 10-i fordulattal ért véget. Midőn elkövetkezett a jakobinus diktatúra, a munkástömegek ezt eleinte valószínűleg a „saját" uralmuknak tartották. A valóságban azonban a jakubinus klubnak még legradikálisabb képviselői is csupán a kispolgárság ideológusai voltak, s megvolt bennük a kispolgári ideológia minden felemássága a szociális kérdéseket illetőleg. A munkásoknak a jakobinus diktatúra nem adott, s nem is adhatott semmit. Szociális törekvéseik még igen határozatlanok voltak. Az a felismerés azonban, hogy a jakobinus kormány nem elégítette ki ezeket a szociális igényeket, elégedetlenséget és forradalmi hangulatot keltett, ami a „megszállottak" mozgalmában és abban a támogatásban jutott kifejezésre, amit a munkásság a fellépő „baloldali" jakobinusoknak nyújtott. Ha a munkásság thermidor 9-e, az álcázatlan polgári diktatúra felállítása után végigtekintett a forradalom eddigi útján, feltétlenül mélyen kellett csalódnia mindazon receptekben, amelyeket a forradalom folyamán a hatalomban egymást váltogató politikai csoportok a szociális bajok megszüntetésére ajánlottak. Az 1789—1794-es évek osztályharcának tapasztalata alapján az előproletariátus ideológiailag kezdett elkülönülni attól a plebejusi tömegtől, amelynek hite szerint eddig része volt. A munkásság körében mind erősebbé vált az a tudat, hogy a politikai rendszer ilyen vagy olyan irányú megváltozása távolról sem biztosítja helyzetük javulását. Fokozott elméleti munkával igyekeztek új utakat találni a szociális problémák megoldására. Mind erősebbé vált az a meg-3 Marx Károly Válogatott munkái (oroszul) T. köt. 177. o.
