Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

192 v. voiigin Egy osztályokra tagolt társadalomban az osztályellentét feltétlenül meghatározza a társadalom tagjainak egész világnézetét, és különösen a társadalmi élet jelenségeiről alkotott fogalmaikat. Bármily nagyjelentőségűek is magukban az antagonikus formációk egyes tudományos eredményei, az osztályérdek mindig rájuk nyomja bélyegét. Л feudális társadalom uralkodó osztályának ideológiájában, főleg vallásos tanok formájában, az egész világnézeten a fennálló rend megtartásának érdeke dominál. Ezek a tanok irányították és szabályozták a tudás egyes ágainak fejlődését. A polgárság a feudális rend ellen vívott harca idején súlyos csapásokat mért a feudális ideológiára. Legkiválóbb, leghaladóbb képviselői megsemmisítő kritikával illették a feudális társadalmat szentesítő vallási rendszert s megszabadították az emberi gondolkodást a feudális világnézet bilincseitől. A hatalomért küzdő burzsoázia felszabadító szerepét annak a vezető pozíciónak köszönhette, amelyet a közelgő szociális forradalom előkészítése közben magának kivívott, s amely nemcsak a polgárság, hanem az egész társadalom érdekeit szolgálta. „A polgári társadalom egyetlen osztálya sem vállalhatja el ezt a szerepet, ha magában és a tömegekben egy pillanatra fel nem ébresztette a lelkesedést. Ez az a pillanat, midőn testvériséget fogad és összeforr az egész társadalommal, feloldódik benne, élvezi szeretetét és általános képviselőjévé válik. Ez az a pillanat, midőn saját igényei és jogai valóban a társadalom igényeivé és jogaivá lesznek, midőn valóban a társadalom fejét és a társadalom szívét jelenti.'"1 A polgárság azonban még a polgári társadalmi gondolat legmagasabb fokán, a XVIII. századi francia forradalom előestéjén sem tudta végigvinni ezt a felszabadító munkát. Midőn az egész nép képviselőjeként fellépett a feudális rendszer ellen, olyan rendet akart felállítani, amely lehetetlenné teszi ugyan a feudális kizsákmányolást, de nem volt, minthogy osztály jellegénél fogva nem is lehetett szándékában olyan rend megalkotása, amely lehetetlenné lesz mindenfajta kizsákmányolást, így a burzsoázia részéről történőt is. A forradalomnak, amely felé a társadalmat vezette, csupán az egyik osztály, a feudális osztály kezéből a másik osztály, a polgárság kezébe kellett adnia a hatalmat, de nem kellett megszüntetnie a társadalom osztálytagozódását és az osztályok egymás feletti uralmának elvét. A polgárságot ez a helyzetében rejlő ellentmondás akadályozta meg abban, hogy valódi társadalomtudományt alkosson, és felismerje a történelmi folyamatban rejlő törvényszerűségeket. A XVIII. század nagy polgári felvilágosultjai és materialistái előtt ismeretes a társadalom osztálytagozódása és az a körülmény, hogy a társadalmat „érdekek" igazgatják. Társadalomfilozófiájuk azonban idealista marad. Inkább racionális, mint történelmi érveket hoznak fel a mellett, hogy a feudális rendszert a polgári rendszernek kell felváltania. Érzik, hogy a társadalmi rendszerek történelmi váltako-1 Mr.rx K. és Engels F. Munkái (oroszul) I. köt. 409. o.