Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
170 vörös károly nincsenek. Sokan az egy vagy más bánya után járó nyereményt beszedik, de a pótpénzeket, mellyeket előleges költségül más bányákból vettek át évekig nem fizetik s azzal a bérfizetést feltartják. — Sokan a kamarai korcsmáitatást tartják egyedáruságban, az italokat a bányászoknak felette drágán adják, de hitelbe is, miáltal túlságos ivásra és innen erkölcstelenedésre csábíttatnak. Mások ismét a bányászok számára állított magtárakhoz nyerészkedő gabonaszállítást űznek, mi által a lefolyt drágaság alatt a bányászok drágábban fizették a gabonát mint volt a piaci ár. Mind ezen bajokon okvetlenül segíteni kell, mert a 20.000-nyi bányásznép nemcsak el van szegényedve, hanem el is van már keseredve és tetemesen felingerülve. A bánya és kohó nyereményekből, mellyekhez a bányászoknak kétségtelen joguk van, a bért javítani kell... A pótlékpénzeket pedig fizessék rendesen, azok a birtokosok javára úgy is mások zsebeiből folyván ki, mert azok elmulasztásából a bér is elmarad és a szegény munkás osztály könnyen a végsőre viheti. . . Még két körülményt kell megemlítenem, mellyek az elnyomott munkásosztály végelkeseredésére nagy befolyással lehetnek t. i. ha a pesti tanácskozmányba (ezt Kossuth mint pénzügyminiszter áprilisban hívta össze „az országos jövedelmeknek a bányászati magánipar felvirágoztatásának kellékeivel összhangzásba hozatala" és „az országos bányászatnak czélszerü javítása végett". V. K.9) csupán a bányabirtokosok lennének képviselve, mert ez által a munkások érdekei mellőztetnének és az állami intézkedések egyoldalúvá fajulnának ... A hivatalnokok igen régi idő óta majdnem kizárólag pártfogolják a munkások érdekeit a birtokosok ellenében, — csak az a baj, hogy a társulatok félhavi tanácskozmányaiban csupán véleményezési joggal bírnak és a határozatok végrehajtására rendeltetvék." E levélhez a Pesti Hirlap szerkesztősége a következő megjegyzést fűzi: „Éppen most vettünk hasonló tartalmú nyilatkozatot Felsőbányáról számos aláírással, mellyben szükségesnek mondatik, hogy a május 15-re összehívott tanácskozmányban a termesztő tisztviselőség is képviseltessék minden bányakerületből közbizalom által választandó legalább 2 egyén által."1 0 Látjuk tehát, hogy az értelmiségi réteg nemcsak politikai jogokat akar, hanem a bányatársulatok vezetésébe is beleszólást kíván magának. És a Pesti Hirlap megjegyzése mutatja, hogy ez a törekvésük nem volt elszigetelt jelenség. A délvidéki bányakerületnek azonban egyelőre még a bányaigazgatóság egyre terhesebbé váló gyámkodásával szemben sem volt hová fordulnia. A vármegye a bányaigazgatósággal ugyan a lehető legrosszabb viszonyban volt, de a lakosság — bár már 1840 » U. o. ápr. 21. 36. sz. 10 U. o. máj. 10. 52. sz.
