Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
parasztságunk és a forradalom vezetése 141 kiirtatni nem engedjük; de ha az Isten szerencsés végét engedi érni dolgunknak, akkor majd Kossuth szerint számolunk."1 1 ' Zselléreink tehát nem osztályérdekeik feladásával mennek a forradalmi háborúba, hanem éppen azért, hogy, ha a háború szerencsésen véget ér, majd számolhassanak uraikkal. Csak ez a meggyőződésük teszi érthetővé számunkra az olyan jelenségeket, mint hogy például Dunapatajról „65 ifjú ment el... önkéntesen katonának és közöttök csak kettő volt földes ember gyermeke, a többi mind szegény gyalog polgárok gyermekei, és mi okozta, hogy ezek önkényt mentek? egyedül csak az, hogy át esmerék nyomorúságos helyzetünket, mert ha lóggón is, de ők is nyomták a jármot".173 Csak ez a meggyőződésük teszi érthetővé számunkra azt, hogy — mint Táncsics írja — „éppen a vagyonosabbak, kiképzettebbek közöl aránylag legtöbben nem teljesitik a status iránti szent kötelességeket, holott a szegény legdrágább kincsét, életét kész áldozni; mert a szegény hazáját, a vagyonos pedig csak holmiját szereti".17 4 S csak ez a meggyőződésük teszi érthetővé számunkra azt, hogy az országgyűlés urai négy nappal a Jelacié fölött aratott sukorói győzelem után már a Dunántúl területére akarják korlátozni a Kossuth által felidézett népfelkelést. Ahogy a képviselőház elnöke, a három hónappal később hazáját eláruló Pázmándy Dénes mondja, „megfordulván a körülmények, a népfelkelést csak a dunántuli kerületben lehet ezentúl meghagyni, hol az ellenség jelenleg van. Eddig az ország más vidékein szükséges volt a népfelkelést rendezni azért, mert azt hittük, hogy Pest körül egy handstreich lesz szükséges, melylyel az ellenséget tökéletesen tönkre lehessen tenni; de mint mondám, megváltozván a körülmények, az ellenség elvonulván, alkalmasint hosszabb ideig fog a háború tartani, s ekkor felzavarni oly vidékeket, hol ellenség nincsen, sem czélszerü, sem hasznos, sfít káros lenne; s pedig azért, mert az ily néptömeg fegyelem nélkül levén, azon vidékeket pusztíthatnák."1''5 Ettől félnek az urak akkor, amikor földosztásra, tulajdon elleni izgatással vádolva Táncsiicsol,11 6 kicsavarják kezéből és megfojtják lapját, a Munkások Újságát, talán éppen azért, mert Jelacic támadásának idején „kénytelenek voltak elismerni — mint Táncsics írja —, hogy a veszedelmes időszak alatt bátor szavam, erőteljes 172 U. o. okt. 17. 6. sz. 27—28. 1. A kiemelések tőlem — S. Gy. A levél szövegét közli Szabó Ervin is teljesen helytelen, önkényes, a levél befejezését figyelembe nem vevő magyarázattal. Szabó Ervin 280—282. 1. 17S Tüzkü Imre: Szegénynek, szerencséje is szegényül, u. o. szept. 24. 33. sz. 422. 1. 174 Táncsics Mihál: Uj alkotmány-javaslat, Marczius 15-kének évnapi emlékeül, Debreczen, 1849, 15. 1. V. ö.: Podmaniczkg Frigves: Naplótöredékek II, Bp, 1888, 280—281'. 1. 175 Pap, A magyar nemzetgyűlés Pesten II, 338. 1. A kiemelés tőlem — S. Gy. 176 Vas Gereben: Táncsicsról, vagy ha tetszik, Táncsicsnak, KH 1848 dec. 28. 154. sz. 665—666. 1.
