Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
102 SPIKA OYÖEGY kivívására azonban ez a nemesség mégsem képes, függetlenségi harcra kizsákmányoltjaitól, parasztságunktól való félelme miatt nem vállalkozik. Attól tart ugyanis, hogy, ha harcba szállna a gyarmatosítókkal, azok fellázítanák ellene parasztságunkat, amint ezt 1846-ban Galíciában is tették. A nemességnek ez az aggodalma indokolt. Parasztságunk a forradalom előtt nemhogy nem gyűlöli jobban a gyarmatosítókat, mint földesurait, hanem uraival szemben éppen tőlük, illetve a gyarmatosítókat tudatában elleplező, fétissé vált ,,király"-tól vár védelmet. Parasztságunk a forradalom előtt elnyomorodásának legfőbb okát az urai által tőle elsajátított feudális szolgáltatásokban látja s a csíráikban már megjelenő kapitalista termelési viszonyok eldologiasodottsága miatt nem ismeri fel, hogy elnyomorodásának főokai valójában a tőkék „eredeti" felhalmozása, amely az alapvető termelőeszköz, a föld birtokából való fokozódó kiszorulását, és az ország gyarmati helyzete, amely földnélkülivé vált többségének nagyarányú munkanélküliségét eredményezi. A magyar nemességnek tehát, ha harcba akar szállni az osztrák gyarmatosítókkal, előbb maga mellé kell állítania parasztságunkat, ki kell elégítenie parasztságunk elsőrendű osztálykövetelését, fel kell számolnia a kizsákmányolás feudális módját, fel kell szabadítania jobbágvait. Különben vállalnia kellene a két fronton folytatandó harc veszélyét, s ez — tudja jól — biztos vereségét eredményezné. A nemesség azonban csak akkor volna képes felszabadítani a jobbágyokat, lemondani az ingyenes robotmunkáról, ha rendelkeznék elegendő pénzzel az elvesztett robotmennyiség bérmunkások munkaerejének megvásárlásával történő pótlására. Ilyen pénztőkékkel viszont a nemesség nem rendelkezik, s elsősorban éppen azért volna hajlandó harcba szállni az osztrák gyarmatosítók ellen, mert tudja, hogy az ország s ezen belül saját pénzhiányának oka a gyarmati elnyomásban és ennek következményeként iparunk és kereskedelmünk fejletlenségében keresendő. A nemzeti függetlenség kivívása lehetővé tenné a nemesség számára pénztőkéinek gyarapítását, ez pedig később lehetővé tenné számára a robotról való lemondást, a jobbágyok felszabadítását. A nemzeti függetlenséget azonban, mint láttuk, a nemesség csak akkor lehet képes kivívni, ha már előbb felszabadította volt a jobbágyokat. A magyar nemesség így, mivel addig nem képes kivívni a nemzeti függetlenséget, amíg fel nem szabadította a jobbágyokat, s addig nem képes felszabadítani a jobbágyokat, amíg ki nem vívta a nemzeti függetlenséget, általa feloldhatatlan ellentmondásba keveredik. Ezt az ellentmondást negyvennyolc márciusában csak rajta kívül álló erők nyomása oldja fel. Az 1847-i gazdasági válság talaján2 európaszerte kirobbanó forradalmak s nem utolsósorban a pesti forradalom mérhetetlenül felfokozzák a parasztforradalomtól benne Marx Károly: Osztályharcok Franciaországban 1848—1850 (ford.: Zsigmond László), A marxizmus-leninizmus kis könyvtára 21—23, Bp, 1948, 34—35. t.
