Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

szent istván legrégibb él etirat л nyomán 7 L rendben a szerzetesi- és lovagideál már egybe is nőtt. Hartvik természetesen még nem tarthatott egészem itt,12

5

(te ami az államalkotás művet illeti, az az ő korában még a Nagyobb Legendánál is hangsúlyozottabban Szt. István szellemi tulajdona kellett, hogy legyen. És pedig egészében. Hogyan lehetett volna különben kálnván király, számos belpolitikai újítást hozó rendszerével. Szt István alkotásának, csak az övének — a törvénykompilátor Albericus szavai szerint —. továbbépítője, superedificatora?15

6 A jövendőre nézve az udvarból eredő hivatalos szentesítés Harlvik beállításának adta a győzelmet. A kísérő tüneteit tekintve szemmelláthalóan korábbi, Oltó herceg nevét még ismerő fell'ogás kiesett a köztudatból, amint "nem tudott gyökeret verni az egyszerűsítő tendencia tekintetében legmesszebbre lendülő, Szent Imre tel jes egyedülvalóságát hirdető albericusi meghatározás sem. Mindkettőnek megvan azonban a történeti jelentése, egymást cáfoló, sőt kizáró voltuk ellenére is. Csak mindkettőt helyesen kell időben rögzítenünk. Ugyanígy természetesen Ranzanus forrását is. Nála, mint láttuk, szelídlelkű szerzetesideál a király, a térítés művének szereplő részese» Politikai kényszereszközökre nincsen szüksége; azokat atyja már egészükben kimerítette volt. Az erőszak munkája Ranzanusnál Gézának jutott, szent-ideál számára még meg nem felelő, de — s ez is az idők jele — a Gondviselés kijelölte és szentesítette osztályrészül. Hogy Szent István csak a vérontástól vissza nem riadó Géza nyomában válhatott szelíd szent-típussá, kétségkívül logikusabb beállítás a fogalmakat elkeverő Nagyobb Legendáénál. Mintha csak századok kiérlelte, befejezettebb stílusú szemlélet szövegezte volna. Ha a Gézái régen elfelejtett XV. szádigitos meos ad bellum (Ps. 143. 1.). Eidniann, 39—40. 1. A Nyugat szent-kultusza a véres küzdelem minősítésében jóval tartózkodóbb. Korai katonaszentjeinét (Szt. Sebestyén, Mauritius, György és Márton) harcos-voltuk tehertétel. (Különösen Szt. György a későbbi tudatban egészen új vonásokat kellelt, hogy felvegyen. Guoth. i. m. 318. 1.) Az igazi „miliitia Christi" a X. században is a szerzetesség kiváltsága. S ez a szemlélet még a pápaság és császárság küzdelmei idején is élt. Természetesen átalakulóban s már távolról sem eredeti kizárólagosságában. A XI. századtól a keresztény seregek ütközeteit gyámolító szenteli már Nyugaton is otthonosak. V. ö. Erdmann. i. m. 233—2<>1. 1. Ezt látjuk Szt. István Nagyobb (SS rerum Hung. II. 3S1. 1.) és Kisebb Legendájában (u. o. 397—398. 1.) s természetesen Ranzanusnál is. de jóval halikabb, tehát szemlátomást régiesebb hangnemben. M. Florianus, IV. 188. 1 135

Az első keresztes hadjárat eszmevilága nemhogy Magyarországon, de Harlvik szűkebb hazájában, a birodalomban sem kelleti erőteljes visszhangot (V. ö. Meyer v. Knonau. Jahrbücher des deutschen Reichs unter Heinrich IV. 11. V. В. V. 78. 1.) Sőt Aurai Ekkeliart szeri ni az átvonuló kereszteseket a németek eszelősöknek ítélték és kinevették. (MG. SS. VI. 214. 1.) Az Egyház fegyveres harcot javasoló magatartásának leghevesebb ellenzői és elítélői éppen az antigregorianus felfogás irodalmi képvisellői voltak. V. ö. Er dunanm, i. m. 214—210. és 237—240. 1. A tanítás a kereszténység ügye, nem pedig a háborúkeltés, a jogtalanság egykedvű tűrése s nem annak megbosszulása: Krisztus és a szentek példája erre tanít — írta volt Wibert ravennai érsek, az ellenpápa (III. Kelemen). V. ö. u. o. 238. 1. A felfogás viszonylagos régiessége szembeszökő. -nichil coinminuit, sed auxit. non tani quasi fundator, sed super-edificator." Závodszky. A Szt. István. Szt László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok. 183. 1.