Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
44 TÓTH ZOLTÁN vikétól elütő, legendáris ősszöveghez való ragaszkodás magvarázhatja. Géza csak miután isteni intelemben részesült, — nutu lactus divino — kezd töprengeni a pogányság lerombolásán, ezután veszi fel a kereszténységet s végül is „in sancto proposito et statu"' hal meg.62 Mi egyéb mindez, mint az a sorrend s az a beállítás, melyet Hartvikkal ellentétben Ranzanusnál tapasztaltunk? S ez a tünet csak egy a krónikás hagyomány és Ranzanus számos kapcsolata közül. A Mügelnnel való felfogásbeli azonosságot már kiemeltük, s azt is megemlíthettük, hogy látens formában ugyan, <îe ugyanez az idegen segítségért folyamodó Géza-személviség ütközik ki a részletesebb krónikaszövegekből. Sem Hartvik, sem két legendatársa nem említi Szent István születési évszámát. A Bővebb Krónikák ellenben világosan 969-et írnak és pedig forrásra hivatkozással, „quemadmodum in legenda Beati Stephani regis1 scriptum est".63 Hogy az elenchusa szerint ugyancsak bizonyos „Vita beati Stephani"-ra támaszkodó Ranzanusnál ugyanezt az évszámot olvassuk,6 4 talán már nem is egészen meglepő. S nyilván ennél is többetmondó azi a tagadhatatlan, egyenesen kiütköző rokonság, mely a Bővebb Krónikák Szent István-fejezetei s a humanista megfelelő szakasza között fennáll.05 6- SS. rerum Hung. I. 207. 1. 63 U. о, 312. 1. 64 M. Florianus, IV. 186. 1. A krónikának ez a 969-i évszám kapcsán ejtett észrevétele nb. már Podhradczky gyanúját felkeltette. „Legenda cuius noster memiinit Hartvici profecto non erat; qui annum nativitatis nuspiam, nee aetatem S. Stephani litteris consignât." (Chr. Budense, 62. 1 1. jegvz.) Az elfogulatlan kutatót csakugyan már ez az egyetlen adat gondolkodóba ejtheti. A nagy apparátussal dolgozó Kaindil azonban, elméleteinek rabja lévén, sehogyan sem tudta elképzelni, hogy a krónikák ősének előtte ismeretlen írásbeli anteaktája lehetne. Podihradcziky megállapítása szerinte „sicher unrichtig", mert „alle Nachrichten) über Stefan, welche sich sonst in der Chronik finden, sind —- Wenn sie nicht den Gesta angehören in den bekannten Vitae nachweisbar. Der Chronist hat eben seinen Verweis auf der Legende zu unrichtiger Stelle (?) eingeschoben." Studie, VIII. 73. 1. 2. jegyz. Ugyanígy vagy talán még értetlenebbiil Studie, XI. 98. 1. 2. jegyz. Minden szövegkritika lehetetlen volna, ha fel lehelne tenni, hogy a, legendára hivatkozó író az egyébként ismeretlen évszámot mégsem valaminő legenda szövegből vette volna. Ennek ellenére ugyanez a prejúdikált elfogultság jelentkezik Paulcrnél is. A krónika megjegyzése szórói-szóra így hangzik: „Geyclia verő divino premonitus oraculo anno dominice incarnationis DCCCC.LX nono, quemadmodum in legenda beati Stephani regis scriptum est. genuit sanctum Stephanum regem ex Sarolth filia Gyuile." Am ebből Pauler szerint „csak az következik, hogy a jóslat volt a legendában, amint az benne is van, de nein egyszersmind az évszám is, amelyből egyébiránt egy külön legendára következtetni még éppenséggel nem lehet". (A Hartvik-legendáról. Századok, 1892. 285. 1.) önmagából az évszámból bizonyára nem. de az évszámhoz kapcsolt quemadmodum-meghatározásból nyilvánvalóan — igen. 65 Itt említhetjük meg, hogy Ranzanus szövege Szent Adalbertet a Legendák „Boemiensis ecclesie pont ifex"-formulájávai ellentétben, prágai püspöknek nevezi (Pragensis ecclesiae antistes. M. Florianus, IV. 183. 1.). H óm an világosan észrevette, hogy a krónikák őse, mint a későbbi szövegek magatartása egyöntetűen bizonyítja, kétségkívül ez utóbbi kifejezéssel élt. Albericus tudomásáról írva ezt mondja: „itt még feltehetnek a legenda egy régebbi változa-
