Századok – 1947

Ismertetések - Levéltári Közlemények. Ism.: Niklay Péter 338

ISMERTETÉS К К 339 A Staatsarchivnaik egyetemes levéltárrá való kiépítése а XIX. század elején indult meg Hormayr elgondolása szerint, a birodalom központi hatóságai registraturáinak beolvasztásával. A fejlődés, gyarapodás állandó rendezési munkákat igényelt, melyeket a történetírás különféle irányai befolyásoltak. Állandóan visszatérő irányként szerepel az elbeszélő történetszemléletnek megfelelő egyszerű rendezési munka: az anyag bizonyos sorrendben való felállítása és jegyzékbe foglalása. Fölötte áll ennek az a rendezés, amely valamely politikai vagy tudományos elv megvalósítását tűzi ki. Ilyen volt Putsch Vilmos munkája а XVI. században, aki az osztrák hercegek középkori levéltárát abból a célból rendezte, hogy bemutassa a Habsburg hercegek uralkodói tevékenységéi. VI. Károly császár idején folytatódott ez a rendezési munka, amelynek célja, hogy az események tényleges lefolyásán túl az államigazgatás céljainak érdekében is tanulságokra adjon alkalmat. Ebből az időből való Schijerendorff emlékirata, melynek alapelve, hogy a levéltár cselekvőleg álljon az ^llami érdekek szolgálatára. Ezt a szempontot céltudatosan képviselte a levéltár 1749-ben történt újjászervezése. A cél a német Habsburg-ág trónöröklési és birtok jogainak bizonyítása volt. ezért különböző levéltárakból kiválogatott állampolitikai okleveleket soroztak be az állami levéltárba. Az oknyomozó történeti elv és a racionalizmus alkalmazása nem vált be. Erdeme a kevésszámú osztályba való sorozás és az időrendi beosztás, de az oklevéltan fejlődésére is hatölt. Az oknyomozó történetírás jegyében állott Hormayr működése- Ö indította meg azt a törekvést, hogy a (levéltár középkori oklevélgyűjteményből egész levéltári testeket magában foglaló központi, modern tudományos intézménnyé fejlődjék. Fontosságot azonban ő is a belső tartalomnak tulajdonított, a belső összefüggések vizsgálatát elhanyagolta. Utódai alatt következett a rendezési munka első fénykora, amelynek nagy hatása voilt a fellendülő német történettudományra (Ranke, Pertz. Chmel). A rendezés és lajstromozás végrehajtása ebben az időben vegyesen a pragmatikus és elbeszélő történetírás elvei szerint történt. A nagyszámú iratból álló levéltári testek bekebelezése, folytán felmerült az iratkezelés kérdése. Az irattan előfutára a magyar Gévay Antal volt, aki megvizsgálta az iratdarabok belső és külső ismertető jegyeit és az iratok eredeti összetartozandóságát kutatta. Végső célja az volt, hogy a fejlődéskutató történetírás szellemében megismerje a történeti események tényleges lefolyását. Követője soká nem volt, utódai a mesterséges osztályozás, a szervesen kialakult regesztraturák szétszaggatása útján folytatták a rendezést. A tisztviselőkben hiányzott a szaktudás és levéltári gondolkodás, annyira, hogy egyik sein látott bele a levéltárak keletkezésének és fejlődésének feltételeibe. Az 1854-ben alapított Institut für österreichische Geschichtsforschung és nagynevű tanára, Sickel Tivadar a fejlődési gondolatot képviselte a forráskritikában és ő állította fel azt a követelményt, hogy a levéltárakat is e szerint kell kezelni. Sajnos, az еккюг Arneth vezetése alatt álló levéltárra nem volt hatása. Utóda, Winter már gondolt arra, hogy áz új tisztviselők alkalmazásánál vegyék tekintetbe a történetkutató intézetből kikerült tudósokat. Károlyi Árpád m/int levéltári igazgató ismerte fel elsőnek, hogy a rendezési munka már eleve elhibázott, ha összefüggésekből kiragadva hajtják végre. Ezért elsősorban teljes, rendszeres áttekintést készíttetett a levéltár egész állagáról. Az így létrehozott általános áttekintés megkönnyítette a levéltári szolgálat fokozatos átszervezését a fejlődéskutató történetírás alapelvei szerint, ami a származási elv (provenieni ia) érvényesítésében jutott kifejezésre. így az Állami Levéltárban is megszűnt a szerencsétlen kiválogatási rendszer és az a követelmény érvényesült, hogy az osztrák-magyar tulajdonban levő valamennyi levéltári test gyűjtőhelyévé váljék. A régi rendezési állapotot meg kellett ugyan tartani, de nagyvonalú vállalkozás indulhatott meg az egyes levéltári testek szerkezetének bemutatására belső és külső ismertető jegyek alapján, vagyis az egész levéltárat fel kellett dolgozni az új segédtudomány: az irattan alapján. Ez a helyzet szükségessé tette az egész levéltár második felvételét, liogy a levéltári testeket teljes egészükben és eredeti összetételükben lehessen megismerni. Ennek az új cédulakatalógusnak az alapján lehetett hozzáfogni a teljes leltár, a Gesamtinventar megszerkesztéséhez. A proveniencia-e.lv alapján 09* t