Századok – 1947

Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319

ISMEBTETÉSEK .423 sek lelkiismeretes felvázolásával, s a nádor szerepének részletekbe menő ismertetésével. Mik voltak e komplex probléma összetevői? A kor osztrák államférfiai félre nem érthető módon megmondják, hogy miben látják a kérdés lényegét. Szerintük a magyar autonóm államiság és a magyar alkotmány, ha nem is tette éppen lehetetlenné, mindenesetre nagymértékben megnehezítette, hogy a monarchia tényleges segélyforrásainak megfelelő nagyhatalmi politikát folytasson. Ez lett volna tehát az összeütközés magva. Ebből a távlatból azonban más kérdések is felvetődnek. Elsősorban a felségjogok kérdése. A XVIII. század a társadalom irányítóival szemben számos követelményt állított fel (magyar földön a felekezeti béke, népjóléti intézmények, a parasztság helyzete, a gazdasági élet megszervezése és fejlesztése, a népművelés kiépítése voltak a legfontosabbak), melyeket a magyar rendiség elmaradottságból, megnemértésből, vagy osztályönzésből nem tudott megvalósítani. Igaz, hogy ezenfajta reformok megvalósítása a kontinensen az államhatalmat képviselő abszolút uralkodók műve volt. E társadalmi átalakulás fejlesztése és irányítása később is szerves része maradt az uralkodó hatáskörének. A magyar rendi dualizmus berendezkedésében ezáltal megingott az egyensúly, az uralkodó túlsúlyra jutott a rendiséggel szemben, s a társadalmi élet széles területein az ö felségjogai képviselték az irányító erőt. Le kell azonban szögezni, hogy alig volt kormány, amelynek politikájában annyira háttérbe szorult volna az elmélet a gyakorlati szükség mögött, mint a bécsiében. 1790-től kezdve 1848-ig az ekként értelmezett felségjogok magyarázata és kiterjesztése körül folyt a harc a politikai éleiben. A rendek nemcsak nemzeti műveltségükért küzdöttek, hanem anyagi életfeltételeik hagyományos alapjaiért is, mikor a felségjogok tágítása és gyakori alkalmazása ellen küzdöttek, a kormány harcában pedig a felségjogok mögött egy nagyobb cél húzódott meg. a monarchia egységének védelme, mert bécsi felismerés szerint Magyarország csak a felségjogok segítségével volt beleilleszthető a monarchia rendszerébe Az a mintaszerű módszer, amelyet D. József nádor iratainak közlésénél alkalmazott, szélesebbkörű bepillantást enged közel két évtized kormánypolitikájának rejtelmeibe, mint bármely más eddig megjelent publikáció. Az iratok tanulmányozása kiadójuk nézetéi igazolja, mert a jozefinista szellem megalkotó iának halála után is úgyszólván töretlen erővel iparkodott érvényesülni, s kíméletlenül támadta a rendiséget, alkotmányával együtt. Nézetünk szerint azonban az epigonok ezt nem elvből tették, hanem a felségjogok, s általuk a monarchia hagyományos felépítésének átmentéséért. Már Szekfü publikációjából megállapítható, hogy a kormány ellenséges állása a magyar nyelv jogos terjeszkedésével szemben az államélet területén a magyar állam szeparációjától való félelemre vezethető vissza. De a kor többi kérdésénél is, melyekre nézve D. műve egyetlen hatalmas adattár, mindig a monarchia egysége és nagyhatalmi állása a kiindulópont. Ebből adódnak a probléma logikus fejleményei: az összmonarchia és a magyar államiság viszonyának megvilágítása, a pragmatica sanctio rendelkezéseinek értelmezése, a rendek jogai a dualizmus keretében, a gazdasági viszonyok és a vámrendszer, a hadsereg szervezésének ós kiegészítésének reformja, végül a nemesi felkelés tövises kérdése. A rendi alkotmányosság és monarchikus abszolutizmus összeütközése nem valami immanens dinamikus elvet jelöl meg tehát, hanem reális érdekek harcának megnyilatkozása. A meglehetősen korlátolt Izdenczytől eltekintve, a kor államférfiai Egertől Baldacciig és Wallisig .— nyugodtan ide lehet számítani Karoly főherceget és a különben óvatos Stadiont is — elsősorban és főképen nem azért támadták a magyar rendiséget, mert jozefinista eszmék határozták ineg gondolkodásukat, hanem azért, mert a monarchia a bukás szélén állott, s mert úgy látták, hogy a gyűlölt magyar alkotmánv megakadályozza az. uralkodót a magyar föld és nép kimeríthetetlennek látszó erejének oly alapos igénybevételében, mint az az örökös tartományokban történt. Ez a felfogás hol csak árnyalatban, hol lényegében különbözik a hagyományos magyar történeti látástól. Azt hisszük azonban, hogy csak ennek az alapján lehet az elmúlt század első évtizedének politikai életét és vele József működését megérteni. A közölt iratanyag ezt a meglátást igazolja. Valahol 21*