Századok – 1947

Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319

320 ISMERTETÉSEK 320 lésének. A szerző szándékosan tartózkodik a főhős lelkialkatának alapszöveteit feltáró plasztikus ^jellemzéstől. Az ilyen összefoglaló vonásokkal megrajzolt kép elé szinte*áthághatatlan akadályt áliít a főherceg életkora, az a tény, hogy tizenkilencéves, önállótlan ifjúként kezdette meg felelősségteljes működését, s csak későbh érlelték ki benne az élet megpróbáltatásai a férfijellem kiütköző tulajdonságait. A figyelmes olvasó így is megismerheti D. művéből József főherceg emberi alkatának alapvető vonásait. Egyszer a főudvarmester jelentéséből látjuk, hogy milyen barátságos és nyájas volt az emberek iránt, és mennyire megnyerte rokonszenvüket; majd a szerző bőven foglalkozik a gyermekkor családi környezetével és nevelőivel. Colloredóval, Manlredinivcl. Hohenwarth-tal stb., s megemlíti azt a későbbi működésének elbírálásánál igen fontos lényt, hogy Lakics professzor, Izdenczy kedvelt közjogásza vezette be a magyar közjog rejtelmeibe. Bőségesen értesülünk' oroszországi leánykérő útjáról is, amikor rokonszenves egyénisége, typintata és helyén alkalmazott önérzetes fellépése felbecsülhetetlen szolgálatokat tett császári bátyjának az osztrák politika nagy nehézségeinek megoldásában. tTjabb oroszországi útjának előadásánál betekintést nyer az olvasó érzéseinek mélységébe és jelleme becsületes alkatába. Arra is figyelmeztet D., miként szakadt el az ifjú nádor Izdenczy és köre jozefinista s i miként lett a ma г alkotmáhogy a felvilágosodás utóhatásaként tovább élő modernebb nemzeti és kulturális gondolatot megértette volna. Végül érdeklődéssel követheti az olvasó, hogy a becsülettel teljesített kötelesség tudatában milyen önérzetes férfiassággal tudott fellépni olyan időkben, mikor a kabineti politika vezetői szemérmetlen rágalmakkal igyekeztek helyzetét aláásni. József nádor gyermek ifjúként került d magyarországi politikai élet élére, s kormányzati bölcseségben hamar felülmúlta családjának minden tagját. Szelíd, jóakaró, a nemes humanitás szálaiból szőtt lelkialkata, becsületessége és egyenessége, egyben azonban óvatossága és kötelességtudása, hűsége az uralkodó s a gondjaira bízott nemzet, családja, a monarchia és Magyarország érdekei iránt, később szívóssága, a rezignált hangulatok leküzdésére való készsége, tudása és igazgatási tapasztalata: magasabbrendű emberként mutatja be őt. Időnként úgyszólván egyedül állta a küzdelmet a rendi dualizmus és korlátolt monarcliizmus nevében, a poszt jozefinista abszolutizmus előtörésével szemben, Ő az objektív szellemet nemcsak befogadta, hanem alakította is, ezért egyénisége messze túlnőtt a magyar helyi méreteken. Ha az olvasó a kész mű mágikus tükréből megjeleníti a szerző képét, a történetíró D.-ban a tárgy szeretete és a kor szuverén ismerete nellett jellemző sajátságként a klasszikus történetíróinkra emlékeztető higgadtságot, elmélyedést és széles horizontok keresését fedezi fel, egyben azonban kimondott előszeretetet is a tények áradatának előadása iránt. D. erős pozitivista érzékétől vezettetve, gyakran feldarabolja jellemzéseit és tartózkodik az emberek összefogó ábrázolásától, hogy a tényeket engedje beszélni. Nemcsak József alakjának megrajzolását bízza az olvasóra, miután ahhoz bőséges anyagot szolgáltatott, hanem ígv cselekszik a bécsi politika vezető embereivel is. Nagy elmélyedéssel foglalkozik a megelőző kor áramlataival, II. Józseffel, 17Ö0 eseményeivel, vagy a Martinovics-féle összeesküvéssel. Széles mederben hömpölygő előadásában nem fektet különösebb súlyt a politikai rendszerek és elvek tömör megszövegezésére; a felsorolt tények alapján így is kialakul az olvasó előtt a jozefinizmus és az 1790-i rendi-nemzeti programm képe, s világossá válik, hogy a kor minden szereplője ezen ellentétes rendszerek egyikének vagy másikának szuggeszliója alatt működött. 1). emberekről és elvekről elfogulatlanul ítél, s megvan az erkölcsi bátorsága, hogy felülemelkedjek meggyökeresedett véleményeken. Vannak azonban olyan esetek, mikor ítéletével nem mindenben értek egyet. Példának felhozható a kor politikai életének egyik befolyásos irányítója, Izdenczy államtanácsos, aki a szerző szerint „az érintkezésben egyszerű, szürke hivatalnok, de éleseszü, tanult ember, aki nagy szorgalommal szegény köznemesi családból küzdötte fel magát" (I. r. 82. l.). D. jellemzését túlságosan jóakaratúmjk vélem. Izdenczy, minden rendi-alkotmányos, s ami fontosabb, minden magyar nemnyos, rendi-nemzeti érdekek képviselője, a né I azonban.