Századok – 1947

Ismertetések - Hermann Egyed: Kurbély György veszprémi püspök. Ism.: Nyers Lajos 317

IS.MEltïETÉS EK 317 -emlékezik a királyi főkegyúri jog gyakorlása és Róma püspökkinevezési elvei s eljárása, közt fennállott ellentétekről, s igen helyesen és történetileg egyedül elfogadhatóan mutatja he a Szentszék következetes ragaszkodását a főpapi székek betöltésének pápai jogához. Azután a jegyzökönyvek történeti ériékérői és levéltári elhelyezéséről szól. Tanulmánya második részében szerzőnk, miként munkájának alcíme is kifejezi (A magyar katolikus megújhodás korának püspökei), időszerinti sorrendben adja püspökeink kánoni pőréiről készített jegyzőkönyvek sorát 1612-től 1770-ig. E rövid kivonatokban egy-egy proceszszusból csak a vizsgálatot végző, személy nevét, a vizsgálat idejét, a tanúkat és a kérdéses, darab lelőhelyét közli, s néhaf a mellékletekre is tesz rövid céb zásl. G. természetesen a legjobban tudja, hogy ezzel csak nagyon kis ízelítőt adott a kánoni pörök gazdag világából, mégpedig szinte kizárólag személyi vonatkozásban. A magyar történettudomány hálás e tanulmányáért, mert vele igen fontos forráscsoportra hí via föl a figyelmet és a kánoni pörök okmánytárszerű kiadásának útját egyengeti. Bevezető tanulmányában pedig jó bepillantást adott az egyházigazgatás egy igen jelentős ágába, s rövid, de határozott és világos szempontokat tárt föl a magyar főpapi székek betöltésének kérdéséhez. Bizakodással várjuk a szerzőtől a CongVegatio ConsistorialiS: levéltára magyar vonatkozásainak terjedelmesebb és módszeres közzétételét, legalábbis a XVIII. század közepéig. Eddigi munkálkodása ígéret arra, hogy e téren pótolni fogja a Kárpáthy-Kravjánszky Mór és Gerendás Ernő halálával bekövetkezett veszteséget. De még ennéí a munkánál is jobban várja történetírásunk G.-tól a Hódoltság vallási viszonyainak földolgozását és okmánytárát a Congregafio de Propaganda Fide római levéltára alapján. Szerzőnk ugyanis ebben több éven át kutatott s még az utolsó "nehéz években megjelent kisebb-nagyobb értekezései is — legalább részben — erre az anyagra támaszkodnak. (Lorántffy Zsuzsanna és a katolicizmus, Bp. 1944, klny. Az Egység Óljából: A t rent ói zsinat négyszáz év távlatából, Bp. 1945, klny. az Egyházi Körirathói; A magvar katolikus restauráció misszionáriusa, Hp. 1946, klny. u. onnan, 64 1 ) VANYÓ TIHAMÉR (Pannonhalma) HERMANN EGYED: KURBÉLY GYÖRGY VESZPRÉMI PÜSPÖK (1755—1821). Veszprém 1947, 220 1. 4°. —• (A veszprémi egyházmegye múltjából. Szeik Pfeifer János. 11.) Kurbély mögött nem állott fényes családi mult. akaraterejével és tehetségével emelkedett fel a püspöki székig. Hatéves püspökségének legjelentősebb kormányzati lénye az 1815—17. években végzett egyházmegye-látogatás volt. melynek jegyzőkönyvei elégséges anyagot szolgáltattak a szerzőnek ahhoz, hogy annak alapján Kurbély szellemi arculatát főbb vonásaiban fölvázolhassa, másrészt bemutathassa a veszprémi egyházmegye életének keres2tmetszetét a XIX. század első leiében. Egyháztörténelmi szempontból is becses ez a püspöki monográfia, mert írója legújabbkori egyháztörténetünk legkevésbbé ismert időszálait, a . posztjozefinisztikus" korszakot veszi vizsgálat alá Ez a szempont is indította a szerzői, hogy Kurbély György életét és főpásztori tevékenységét feldolgozza. Kurbély a kancellária szolgálatából lépelt a püspöki székbe. Éleselméjíi, erősen intellektuális karakter, főjellemvonása az alaposságra való törekvés. Királyhü tisztviselő ugyan, de nem szolgalelkü, hanem határozott, felfelé is gerincesen viselkedő ember, jozefinista egyházpolitikai felfogása mellett is buzgó pap és apostoli lelkületű püspök. Ezek a vonások egyházkormányzati ténykedéseiben is megnyilatkoznak. Egyházmegyéjének kánoni meglátogatását., melynek gondolata kinevezése óta állandóan foglalkoztatta, gondos és alapos előkészítés után hajtotta végre. Papságának szellemi önnevelését nagyon is szivén viselte, neki magának is igen szép magánkönyvtára volt. Magatartásában papjaival, a másvallásúakkal és a nem-magyar anyanyelvűekkel szemben mértéktartás éf türelmesség nyilvánul meg. A püspökség jövedelméből, amenvnvire ezt az állami terhek miatt tehette, sokat áldozott egyházi célokra, de szívesen juttatott jótékony célokra is, s erre papjait is buzdította. «