Századok – 1947

Ismertetések - Taurinus; Stephaus: Stauromachia; id est cruciatorum servile bellum. Ism.: Gerézdi Rabán 301

» ISMERTETÉSEK 30 L fel s „azon Instálták volna, hogy eő Nagysaga annak colalasaert eőket az Jobbagysagtol fel Saabadittana". Kísérletük azonban balul ütött ki, mert Rákócziban nem volt meg elődje fantáziája s ezért nemcsak kiszolgáltatta -— kezdeti ígérgetések ellenére — a torockóíakat földesuruk bosszújának, hanem azt sem akadályozta meg, hogy az új bányákat a földesúr ingyenes robottal műveltesse, ami a jobbágyok helyzetét csak súlyosbbította. Nem sikerült a torockóiaknak 1658-ban sem elérni, hogy katonai szolgálat vállalásával — mint ezekben az években annyi más jobbágyelem — felszabaduljanak. Ezek után érthető, hogy 1702-ben, az impériumváltozás zavarai közepette a torockóiak, régi szabadságukra hivatkozva, zendüléssel próbálták meg céljukat elérni, de a gubernium befolyáséra a császári katonaság vérbefojtotta mozgalmukat. Ettől kezdve kérvényekkel ostromolják a hatóságokat s most már középkori privilégiumaikat is mind sűrűbben emlegetik. Hosszú pereskedéssel sikerült is — ha nem is a felszabadulást, de — bizonyos könnyítéseket elérniök. .1. adatai alapjárt érthetővé válik Torockó népének magatartása a Horialázadás napjaiban, amiről D. Prodan kitűnő tanulmánya (Rascoala lui Horia ín comitatele Cluj $i Turda, Cluj, 1939) közöl érdekes részleteket. Ha J. kezdeményezéséi mások is követik s hasonló mélyfúrásokkal tisztázzák egy-egy kisebb társadalmi egység belső problémáit, társadalomtörténetírásunk nemcsak fontos részletekkel, hanem új szempontokkal is gazdagodni fog. MAKKAI LÁSZLÓ TAURINES, STEPIIANUS: STAUROMACHIA, ID EST CRUCIÁTORUM SERVILE BELLUM (Servilis belli Pannoniéi lib-ri V). Ed. Ladislaus Juhász. Budapest 1941, 89 1. 8°. FRANKFORDINUS PANNONIUS, BARTHOLOMAEUS: OPERA QUAE SUPERSUNT. Ed. Anna Vargha. Budapest V945, 28 1. HASSENSTE1NIUS BARO A LOBKOWICZ: EPISTOLAE. Aceedunt epistolae ad Bohuslaum scriptae, ed. Augustinus Potueek. Budapest 1946, 180 1. 8°. (Bibliotheca scriptlirum medii recentisque aeuorum. Redigit Ladislaus Juhász.) Hazai latinnyelvű irodalmunk feldolgozásának legnagyobb akadálya, hogy egyrészt még ma is hiányzik ennek a hatalmas anyagnak teljes számbavétele, összegyűjtése, másrészt hiányzanak a legfontosabb, nélkülözhetetlen szövegek megbízható, modern, kritikai kiadásai. Értékes, de kellően ki nem értékelt középkori latin költészetünkre még ma is Dankó Vetus hymnarium-a az egyetlen forrás, és Janus Pannoniusszal foglalkozva még ma is Teleki Sámuel XVIII. századi kiadásához kell visszamennünk. Ennek a szinte érthetetlen nemtörődömségnek az okát két tényezőben jelölhetjük meg. Az egyik az, hogy az első világháború utáni tudósnemzedék zöme csupán a mutatósabb, feldolgozó munkára vállalkozott, a kész, a publikált anyagot rendszerezte, és sokszor lenézte azokat, akiknek szorgalmas, szürke munkája nélkül meg sem mozdulhatott volna. A másik ok pedig az, hogyha akadt valaki (Juhász László példázza, hogy akadt!) erre a fáradságos, hálátlan munkára, annak is közönynyel, részvétlenséggel kellett és kell megküzdenie. Csak kevesen ismerik azt az áldozatos munkát, melyet Juhász László — távol a magyar tudományos élet centrumától, Budapesttől — Szegeden végez. Elismerést nem vár. támogatást alig kap, mégis szívósan, makacsul dolgozik, és saját költségén jelenteti meg a magyarországi, és az ennek forrásvidékét és hátterét megadó európai latinság nehezen hozzáférhető, fontos termékeit. Bibliothecájának 1930-tól 1946-ig kb. negyven kötete jelent meg. A Bibliotheca alább ismertetendő három utolsó kötete Jagelló-kori humanizmusunkra vet élénk világot. Hassensteini Lobkowicz Bohuslav levelezése ugyan általánosabb érdekű, episztolái kötelező humanista sablonjaik, stili/áltságuk ellenére is forrásértékűek a korabeli cseh társadalmi,. vallási, műveltségi viszonyokra, de ugyanakkor magyar vonatkozású anyagot is tartalmaznak; hisz a csehek Janus Pannoniusa többször járt Magyarországon, sőt Ulászló budai cseh kancelláriájában is dolgozott. A magyar humanista-kutatás szemszögéből