Századok – 1947

Ismertetések - Fasoli; Gina: Le incursioni ungare in Europa nel secolo X. Ism.: Deér József 288

288 ISMERTETÉSE К F ASOLI, GINA: LE INCURSION1 UNGARE IN EUROPA NEL SECOLO X. Firenze 1945, Sansoni, 246 1. 3 térk. 8°. — (Bibliot^eca storica Sansoni. Nuova serie XII.) A magyarság X. századi európai szereplésének ábrázolása semmiesetre sem tartozik a könnyű és hálás történeti témák közé. A vele való foglalkozás nehézsége abban rejlik, hogy az idevonatkozó nyugateurópai forrásanyag egy-, oldalúan regisztráló természeténél l'ogva nem elégíti ki a modern történettudomány sokoldalú érdeklődésit. A Ikrónikák meglehetős pontossággal és hűséggel örökítik meg az egyes hadjáratok idejét, helyét és lefolyását, de az egykorú bizánciakkal ellentétben hiányzik belőlük minden etnográfiai érdeklődés s így a képből, mely tanulmányozásuk alapján kialakul, éppen az aktív tél, a magyarság marad ki a maga sajátos, a déloroszországi Steppén kialakult népegyéniségével, a nyugatitól élesen különböző társadalmi, gazdasági, politikai és katonai szervezetével és ennek a szervezetnek a X. század folyamán részben belső, részben külső tényezők hatása alatt végbement átalakulásával A magyar betörések a Nyugat és a keleteurópai steppevilág sorozatos összecsapásainak egyik fejezetét alkotják s így nyilvánvaló, hogy nem nézhetők egyedül nyugat/ felől, és a Nyugat szemszögéből még akkor sem, lia távol állunk minden szépítési szándéktól, nacionalista romantikától s bennük egyedül helyesen a kultúrvilág és a barbárság mérkőzését látjuk. A nyugati forrásanyag közvetíti számunkra a tényeket és az eredményeket, a keleti az okokat és a hátteret: egészséges és realisztikus ábrázolás nyilvánvalóan csakis e kétirányú információ birtokában lehetséges. A tárgy eddigi feldolgozásainak — elsősorban R. Lüttich disszertációjára (Ungarnzüge in Europa, 1910) gondolunk — kirívó hiánya a keleti háttér teljes elhanyagolása, melynek következtében a történeti előadás az egykorú nyugati adatok kritikai megrostálásává és összegezésévé zsugorodik. F. úgy látszik felismerte a kérdés eddig szokásos kezelésében rejlő veszélyeket s ezért nem volt hajlandó a magyarokról a magyarok ismerete nélkül írni, noha egyébként hem titkolja véleményét, hogy csupán veszedelmes barbárokat lát bennük. Ezért műve elején külön fejezetet szentel a magyarság X. századi állapotának és a középkori magyar hagyomány, valamint az újabb magyar törféneti irodalom felhasználásával megkísérli gazdasági, társadalmi és politikai szervezetének, sőt kultúrájának jellemzését is. Kísérlete azonban, sajnos, nem mondható sikerültnek. Ami a középkori magyar krónikák felhasználását illeti, eljárása semmiesetre sem elégítheti ki a kritikai igényeket Noha ismeri és használja a magyar kútfők Szentpétery által szerkesztett modern kiadását (Scriptores rerum Huhgaricarum I—II. 1937—1938), a krónikákat pl mégsem a Domanovszky által közölt XIV. századi szerkesztésből, hanem annak késői leszármazójából, Tliuróczi János XV. századi krónikájából idézi. Nagyobb baj ennél, hogy nem dolgozta be magát a források történeti értékelésének kényes problematikájába s így nem képes különválasztani a tényleges hagyományt a késői, tendenciózus és anakronisztikus elemektől. Nyilván a nyelvi nehézség számlájára irandó, hogy F. a tárgyára vonatkozó magyar kutatás eredményeit csak töredékeiben ismeri. Könyvének a magyarság belső viszonyaira vonatkozó megállapításai kizárólag Hóman Bálint németnyelvű középkori történetén (Geschichte des ungarischen Mittelalters I. Berlin 11941) alapulnak, ez a munka azonban lényegében az 1928-ban megjelent első magyar kiadás fordítása. Márpedig a magyar őstörténetre vonatkozó ismereteink azóta a különböző résztudományok együttműködése következtében jelentékeny átalakuláson, sőt gazdagodáson mentek át, mely alól a külföldi hadi vállalkozások megítélése sem kivétel. De a magyar nyelv ismerete nélkül is alkalma lett volna a szerzőnek a Hóman-féle képet más világnyelven megjelent munkákból és tanulmányokból (Macartney, Moravcsik stb.) kiegészíteni és ellenőrizni. Főleg a nyelvileg könnyen hozzáférhető régészeti eredmények (Fettich Nándor és László Gyula) felhasználását nélkülözzük, melyek a magyar betörések gazdasági hátterének megismerése szempontjából lettek volna fontosak. Ugyancsak a keleti háttér kidolgozásának szempontjából kell kifogásolnunk. az arab. de főként a bizánci kútfők mostoha kezelését, éppen azét az