Századok – 1947
Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7
20 ALFÖLDI ANDJL.ÍK terra sigillata, az üvegáru, it bronzmüyesség termékei, slb. hogyan érkeztek a dunai tartományokba kétségtelenül posztóval, borral és egyéb olyan portékával együtt, amelynek nem maradt nyoma; szólhatnánk a katonai kőfaragó-műhelyek átplántálásáról és polgári szobrászokról, akik a Rajnától jöttek Pannóniába. Beszélhetnénk arról is. hogy a galliai technikákat és divatokat hogyan továbbították a Középső-Dunától az Al-Duna és a barbaricunt felé pannóniai műhelyek. Felsorolhatnánk a Dunánál meghonosodó gallus isten-kultuszokat: az ismert példákon kívül ilyen lesz, azt hiszem, a dunai díszpáncélok bronz reliefjeinek kígyólábú szörnye, melyre egy ifjú hérosz lép és amely nem a gonoszság princípiuma, hanem a chtonikus erők megnyilvánulása lesz. Azt sem hangsúlyozhatjuk, ami karakterben élesen elválasztja egymástól a dunai és a rajnai civilizáció légkörét. Viszont szólnunk kell arról, hogy annak a két tengernek a gazdasági befolyása, amelyekbe a két nagy folyam ömlik, nem tudniI valódi átmenő kereskedelemig fölemelkedni, oak bizonyos távolságig jutott föl a maga zónájában. Kisázsiai szarkofágok jelennek n!eg Vimináciumban és Aquincumban, a halotti lakoma görög sír-ábríízolása -jön föl a Középső-Dunamentére a Pontuslól úgy. mint ahogy a Rajnához Marseille felől érkezik ugyanez az ábrázolás. A Ihrákok rendkívüli vitalitása, nyugaton szolgáló katonatömegeik révén elsősorban vallási képzeteiken keresztül tör felszínre. Pannóniai fibulák és fémdíszek tűnnek fel szórványosul Angliában. Hatalmas gazdasági lüktetés életjelei ezek. A folyamok elzáró szerepe illuzóriussá válik, pedig még éppen elég erődépítés folyik. Barbárok fészkelik be magukat a század második felében Prohns ВО várat foglal vissza lőlük Galliában vagy császárok telepítenek a határfolyók egy-egy szakaszára egész népeket katonaság helyett. 260 körül Gallienus mélyen tagozott hadrenddel védekezik, de a mozgó tábori seregeket csak a front gyengítésével tudja megszervezni, kivonva a legénység javát: mikor Konstantin felújítja e koncepcióját, megint csak így tesz. A folyammente tehát csak stratégiai előtereppé válik, melynek lakossága állandóan szenved a betörésektől és gyérül. Diocletianus igyekszik megmenteni a határmente népét, merev választóvonalat igyekezve emelni a folyamparton; építkezik, feltölti a helyőrségeket. Fzt a törekvést rendesen sikeresnek szokták beállítani, pedig nem volt az. Mert a dunai szarmata háborúk a tetrarchiák korában szörnyű rázkódások, melyek végleg kiszívják Illyricum életerejét. Minél nagyobb. a nyomor a birodalomban, annál nagyobb aranypénzek, annál súlyosabb aranyrudak vándorolnak a két folyón át a barbaricumba, amelynek nyerserejét Róma nem nélkülözheti s így előkészül politikai függése tőle. Az elalélt nyugaton megjelenik a keleti kereskedő: a gondolkozást TI keleti vallások uralják. Konstantin mégegyszer konszolidációt hoz. Kőhidakat épít a Dunán és Rajnán. Még megpróbálják a IV. században a két folyam
